Alexander

Sikeres üzlet

Reggel nyolckor elvégeztem a napi rutint majd felöltöztem a szokásos fekete öltönyt hozzá kék inget húztam. Liza még aludt ezért halkan mentem ki a folyosóra leérve senkit nem találtam gondoltam készítek kávét éppen a vizet töltöttem a kávéfőzőbe, amikor a hátam mögül valaki szólt. - Fiam. Mit csinálsz? - Meg fordultam üdvözöltem az öreget. Furcsa, ahogy ránézek egy átlagos öregúr áll velem szemben, akinek a kegyetlenség még a szótárából is ki maradt. Pedig ez távolról sem igaz. A szóbeszédek alapján hullagyártó volt ugyan is, ha valami máshogy történt, ahogy azt tervezte csetepaté kerekedet, aminek az lett a vége, hogy mindenkit kinyírt így az ő szava marat érvényben. Féltek és tisztelték egyaránt. A felesége megismerése után kezdet lehiggadni állítólag jó hatással volt rá már nem kétszáz fokon éget. Háromszor végig gondolt minden lépést. Ahogy múltak az évek szép lassan visszavonultak a városi életből elege lett az egészből a lánya születése forduló pontot jelentett az életükben végleg kiszállt ekkor költöztek Texas egyik Isten háta mögötti helyére. Állattenyésztéssel meg még ki tudja mivel kezdet foglalkozni. Persze ez így túl szép, hogy igaz legyen... a múlt szennyét csak úgy lehúzni magunkról mintegy koszos ruhát, amire nincsen szükségünk képtelenség. Mindegy mit tesz az ember ebben a világban semmit nem jelent. Bármikor megtalálhatnak, aminek a vége legjobb esetben golyó a fejbe. Nos, neki a feleségével kellet fizetni. A nő egyedül volt otthon, amikor megtámadták durván elbántak vele. Szegény. Ernest szerencséje a lánya vele ment a városba különben őt is kivégezték volna. Az eset után visszatért régi önmagához arra az időre ameddig az elvarratlan szálakat ledolgozza. Ez mind kettőjüktől hatalmas energiát, erőfeszítést követelt. Főleg egy tizenegy éves lánytól, akinek összesen két feladata van játszani és tanulni. Aztán túl léptek ezen az időszakon most már csak az a legnagyobb gondja mit egyen vagy mikor menjen a városba állat eledelért a lánya gondoskodik az üzletekről. Bármennyire nem akart még is részben visszatért hozzánk, amolyan veterán maffiózó. - Semmit, kávét akartam készíteni. - Visszafordultam bele öntöttem a vizet a gépbe.

- Mhh..Walter biztos bevásárló körúton van. Merengve az ablakhoz lépet ahol a téli tájat kémlelte. - Elfogadom az ajánlatodat.

- De?

- Nincs, de. Tudod át gondoltam, ahogy azt megígértem. Talán ez lesz a legjobb. Szeretem a lányom, ha lehetne örökre magam vigyáznék rá. Sok kérő jött mostanában kivétel nélkül az összeset elhajtottam. Mindegyiket hátsó szándékok vezérelték kinek ilyen kinek olyan. Egyik se volt szimpatikus egoista fráterek. Téged is elutasítottalak volna, viszont úgy hiszem nálad jobb ajánlatot nem fogunk kapni. Remélem ezzel nem követek el túl nagy hibát.

- Vigyázunk rá.

- Remélem is. Bízok benned, de ha történik vele valami megöllek.

A papír aláírása után egy darabig még ott maradtunk meg vártuk még eláll a vihar majd kivittek minket a reptérre ahol már vártak minket. Búcsút intettünk majd felszálltunk a magán gépünkre. Elégedett voltam mindennel bár a neheze még hátra volt. Nem tudtam mit fog szólni az öcsém csak remélni tudtam jól kifognak jönni és minden a lehető legnagyobb rendben fog menni. Úgy egyeztünk meg először összeköltöznek, aztán idővel kénytelenek a másikhoz idomulni. Az esküvő időpontja még kérdéses. A többiről amúgy sem mi fogunk dönteni azt rájuk hagyjuk, mi a háttérből fogjuk figyelni őket. Connie figyelmeztette a kis kiruccanásunknak köszönhetően asztalnyi papírhalom gyűlt össze és a klubokra se ártana ránéznem.Ami annyit jelent pár napig ott fogom tölteni az időm nagy részét. Ennél utálatosabbat elképzelni sem tudok. De ezt is valakinek meg kell csinálni. Ők mással foglalkoznak csak akkor lépnek, ha nagyon muszáj.

Mivel még messze voltunk a haza téréstől lefeküdtek aludni. Én még a szalonban maradtam nem éreztem magam fáradtnak a gondolataim össze-vissza cikáztak. Az eskü, Marlon, Ruth, Ernest, a klubok... a klub...ha belegondolok nevetnem kell hol van még egy ilyen hely? Mert szerintem sehol. Ők választják, ki kivel szeretnének szerződést kötni az ügyfél megszabja, mennyi időről is lenne, szó vagy bele mennek vagy nem. Igazából görcsölni se kell rajta mivel ezeknek a nőknek és férfiaknak az összes ujjára jut legalább tizenöt ember. Persze mindenkinek van kedvence ezért érthető, ha velük töltik a legtöbbet. Nem egyszer történt már meg, hogy kiléptek mert szerelmesek lettek az ügyfelükbe vagy nem jött össze a nagy románc akkor újra alkalmaztam őket.

A fegyvereket kizárólag megrendelésre adok ezeket a klubban tárolom, külön kialakítottam erre egy biztonságos részt, közvetlenül az irodámból nyílik, kívülről falnak látszik fogalmuk sem lehet róla az a látszat. Ahogy kiköltözik Marlon a fegyvereket átirányítom hozzájuk, jó kis feladat lesz számára.

Naná,hogy nem sikerült az előzővel felraknom, hanem négy nappal később. xd