Alexander

Szülinapi ajándék

Másfél hét telt el azóta, hogy haza értünk. Rögtön önkéntes száműzetésbe kezdtem, az irodámba. Pokolian unalmas és monoton az egész, de valakinek ezt is meg kell csinálni a kurva papírokat, amikor meg láttam mennyi gyűlt össze kisebb agyvérzést kaptam. Se ki se be. Kulcsra zártam az ajtót csak a legsürgősebb esetekben nyitottam ki, ami nem sok ilyen alkalom volt. Szinte az irodába költöztem. Mivel előre látó voltam ezért kialakítottam egy kisebb pihenő szobának nevezhető lyukat. Van benne ágy és mini fürdő plusz pár váltó ruha, ami rohamosan kezd fogyni. Folyamatosan melóztam pár órát kivéve, amikor golyóztak a szemeim olyankor pihentem két-három órát, de többet nem engedhettem meg magamnak. Már alig vártam, hogy végre otthon lehessek Lizával. De talán jobb most neki nélkülem meg kell emészteni az elmúlt napok eseményeit, amit együtt töltöttünk. Attól pedig, hogy történik, vele valami nem kell félnem, a házban laknak még páran ezért nyugodt vagyok. Ha éppen pihentem csak rá tudtam gondolni. Vajon mit csinálhat? Milyen ruha van rajta? Fel van-e tűzve a haja? Gondol rám? Nem hiányzok neki este?

A telefon szóba se jöhetett ugyan is egyetlen egy szavába került volna, és már rohanok hozzá. Marlonnak még mindig nem szóltam a házasságot illetően pedig ideje lenne, öröké nem várhatok. Minél előbb össze kell ismertetnünk őket egymással annál jobb. Viszont pár napig biztos itt maradok. Ugyan is elég érdekes fülest kaptam, sőt inkább aggasztónak mondanám, már ha lehet hinni a pletykának. Pár napja próbált berontani az egyik emberem, de nem jött össze  és belebombázott az ajtóba. Ezért érdemes volt kinyitni, látni a képét. Szerencséjére csak az orra tört el, ami számomra furcsa volt, hogy tudta betörni. Miután rendbe tette magát azt a hírt kapta Mexikóban lázadozni kezdtek, amit normál esetben leszarnák, mert nem a mi dolgunk viszont a felbujtó az már aggasztó ránk nézve. Jacki fia az a bizonyos illető. Állítólag most szervez embereket, akik annyira utálnak, ha meg látnak gondolkodás nélkül kicsinálnak.

Csak remélni tudom, ebből neki több akad, mint nekem. Meg látjuk mi lesz, ebből bár elképzelni sem tudom, hogy tudna idáig eljutni annak idején kihirdettük, ha életben maradnak és visszaóhajtanak jönni, ahogy, átlépik, a határt bárki megölheti őket ez az egész országra érvényes. Mondjuk, már azon meglepődnék, ha életben maradtak volna a semmi közepén, akkor viszont le a kalappal előttük. De akkor is meghalnak vagy így vagy úgy le lesz zárva a történet. El tudom képzelni micsoda düh és bosszúvágy lehet, benne ennyi éven át érleli és ez lesz az ő keresztje.

A kis kitérőm után újra neki álltam a számlákon lévő összegek átutalásának, közben figyelmesen olvastam a bejött összegeket, amik a fegyverek és a negyedből jönnek, mennek. Mindent rendben találtam ezért már csak pár aláírás és pecsételés hiányzott. Régen eszem ágában sem volt átutalással intézni a dolgokat viszont arra is rá kellet jönnöm amennyi pénz, befolyik lehetetlen lenne olyan helyre rejteni, amit ne találnának meg és én sem érezném magam biztonságban, ha folyamatosan ezért kellene rettegnem vajon meg van még a pénz? Vagy elpárolgott? Vagy kigyulladt a ház a pénzem meg hamuvá vált. A bankokban sem bízom jobban. Választanom kellet inkább az utóbbira váltottam jó hét éve azóta beláttam tényleg könnyebb mindent tisztán átlátok, amivel időt spórolok és hibázni se hibázok. A bank egyik ismerősömé ezért kivételes biztonságban tudhatom a pénzem.

Rá pillantok, az órámra reggel négy órát mutat, fel állok a helyemről kinyitom az ajtót lenézek a korlát mögül az alkalmazottak pakolnak,takarítanak az utolsó pár vendég a kabátját veszi és indulnak haza. Minden annyira csöndes. Köszöntem, akik még maradtak a bárpultos fiú oda szól nekem mire meg kérdezem, tőle mit akar. Mivel nem tudott jóformán senki elérni ezért neki mondták, hogy kerestek meg valami lányt emlegetett, aki mindennap bejött és engem akart minden kép. Nem foglalkozott vele elküldte azt hitte valami rajongó vagy hasonló lehet. Figyelmeztet most is kint guggol rám vadászva. Ki néztem. Egy lány guggolt a szemközti épületnek támaszkodva fekete magas sarkú volt rajta és fekete szövet kabát két karját összefonva térdén támasztotta arcát a sálja miatt nem tudtam ki venni. Aztán rám nézet rögtön felismertem, Liza várt mindig. Ki téptem az ajtót. – Liza, menjél haza. Hívom Jimet jöjjön érted.

- Nem megyek el. Látni akartalak minden rendben van-e veled. Ahányszor eljöttem állandóan elküldtek. Mindenképpen találkozni akartam veled. Lehet elfelejtetted, de tegnap volt a szülinapod. December tizedike volt. Ha nem jössz, akkor én jövök hozzád.

- Értem. Gyere ide. – felé nyújtottam a kezem, mire rám ugrott és meg csókolt. Hideg volt az ajka a keze, amitől libabőrös lettem. Bevittem az irodába a mahagóni asztalra rá tettem. Szép lassan kigomboltam a kabátját lehúztam róla és félre dobtam a falsarkához. Ő a nyakkendővel szórakozott nem segítettem neki levetni megunta a játékot vele ezért türelmetlenül letépte az ingem. Gyönyörködött a művében. Rá mosolyogtam. –Tetszik?- Elvörösödött vékony halk hangon mondott igent. – Jól van. – A ruhadarabjaitól megszabadítva ült velem szemben. Nem bírtam már magammal, észrevette. Gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Lehúzta a sliccem onnantól kezdve, mint a vadállatok a végtelenségig űztük egymás vágyait. Keményen, gyorsan, fájdalmasan, amit újból és újból a gyönyör váltott fel ez a kettősség hajtott minket.