A Hadnagy és én // Star Wars [1]

Huszonegyedik

- Mit csinálsz? –suttogta a férfi

Kerestem a fásli végét, hogy finoman ki tudjam kötözni a sebet, de Hux megfogta a kezem, csak az egyik kezével persze, de az ujjait az enyéim közé fonta és én megálltam hirtelen. Felemeltem a fejem és találkozott a szemünk, a kék szemek a lelkembe hatoltak és én úgy éreztem újra fellángolnak bennem az érzések, hogy mennyire nem bírnám nélküle, túlságosan szeretem ezt a vörös hajú férfit. Ketten voltunk, végre csak ketten, a térdünk és a kezünk egymáshoz érve, a háttérben halkan a vezérlő monoton zajai hallatszottak. Akármennyire is éltem a pillanatban, nem én léptem először lépést. Elengedte a kezem és felemelte az ép kezét az arcomhoz és gyengéden végighúzta a nagyujját rajta. Élveztem az érintését, egy sóhaj szabadult ki belőlem és én is viszonozni kezdtem az ő érintéseit. Ki akartam nyújtani a pillanatot, a kezem csiga tempóval csúszott a sebétől le, a bicepszén át, egy ujjam húztam végig a bőrén és lassan, hogy mindketten érezzünk. A bőre érzése ismerős volt és szinte fogadott, a márvány izmok megmozdultak az érintésem alatt. Hux-ot kirázta a hideg, éreztem, hogy megborzongott, a teste válaszolt maradéktalanul. Felnéztem az arcára és láttam, hogy valóban élvezi a pillanatunk, félig nyitva voltak a szemei. Az ajkát kezdte harapdálni és én vágyakoztam az ajkai után, de nem vettem rá magam, hogy megmozduljak. Hux viszont érezni akart, a keze elhagyta az arcom és egyre lejjebb menetelt. Át a nyakamon, le vállamon és a hátamon, míg végül tábort vert a derekamon.

- Csak gyere ide, Lena. – suttogott újra és a keze lecsúszott a derekamhoz és magához húzott.

Nem csókolt meg, de érezni akart. Felálltam a székről és engedtem a húzásnak, az ölében találtam magam, ez akár kezdete is a játékunknak. A bőröm felhevült az érintésétől és Hux erős pillantással nézett rám és szétnyílt ajkakkal vette a levegőt. De tudtam, hogy most nem tehetjük meg, csak rontana az állapotán. Az ajkamba haraptam és összeszedtem magam, lehajoltam hozzá, de csak a homlokát csókoltam meg. Hux akkor viszont kapott az alkalmon és még közelebb húzott magához. A fejem a jobb vállára helyeztem és a testemmel az övére feküdtem, ketten elnyúltunk szinte a székben. Eszemben sem volt ellenkezni, habár pillanatokon belül újra aggódás öntött el, mert eszembe jutott a férfi állapota.

- Nem nyomom a sebed?

Hux rázta a fejét, én pedig kénytelen voltam hinni neki. Úgyis azt mondta volna, hogy ha nyomtam volna is, mert nem akarja, hogy felálljak. A kezemmel átöleltem a mellkasát és amilyen közel csak tudtam, annyira bújtam hozzá. Elkezdte piszkálni a hajam, ahogyan én is szoktam neki. Apró, alig érezhető mozdulatokkal. Most én kezdtem el borzongni, kimondhatatlanul jólesett, nem is értem Hux a kapcsolatunk elején miért nem szerette, amikor én csinálom neki ugyanezt. Csend ült közöttünk, a vezérlő pityegett.

- Azt sem tudom hova megyünk. –szólalt meg hirtelen Hux.

Elkerekedett a szemem és akkor összpontosult bennem, hogy ő tényleg nem tudta eddig, hogy merre is tartunk. Poe-nak mondtam, de lehet ő akkor nem figyelt. Kissé ideges lettem, hogy mit fog azért szólni ahhoz, hogy nem beszéltem meg vele az úti célunk, csak cselekedtem.

- A szülő bolygómra. –mondtam bátortalanul - Van jobb ötleted, hol bújhatnánk el úgy, hogy túléljük?

Vártam, hogy húzza a száját és felháborodjon a felelőtlenségem miatt. Nem először kapnám meg, hogy meggondolatlan vagyok. Félve néztem az arcára, ami továbbra is nyugodt maradt, már-már közömbös volt, a szemei nem szórtak villámokat. Csendben ültünk egy darabig, míg Hux úgy megköszörülte a torkát.

- Nekem sincs jobb ötletem. –mondta végül - Bízom a te döntésedben.

Csak felnéztem rá, az arcára, ami nyugodt volt. ÉN nem vagyok nyugodt a döntésemmel kapcsolatban, de ő az. Ez valamit elszakított bennem, az arcom az ingébe fúrtam.