A Hadnagy és én // Star Wars [1]

Tizennyolcadik

Ezen kívül teszem a dolgom és segítek Hux-nak, néha még annyira is, hogy egy szobában vagyunk órákig, persze soha sem egyedül, de legalább többet látom. A beosztásom kicsit változott, nem Hux által ugyan, de többet vagyok Kylo és mellette, de az érdekesség, hogy még sosem voltunk mi hárman akárcsak egyszerre is egy helyen. Nem bánom egyáltalán, nem kell, hogy gyanakodjon ránk. Mégis, az a néhány perc, amikor egy teremben vagyok Hux-al tárgyalásokkor, vagy az adminisztratív feladataim során, maga az édes kínzás. Mindig ügyelek arra, hogy ne nézzek rá túl sokáig, ne legyek átlátszó, ne harapjak ajkamba, ne tegyek semmit, ami lebuktatna minket, miközben elküldök magamban mindenkit a pokolra, mert közém és a férfi közé állnak.

De rá kellett egyszer jöjjek, hogy nem lehet örökké a penge élén táncolni, mi pedig már túl régóta tesszük ezt. Mivel már fontos ember, Hux-ot a Legfőbb Vezető hívta magához, nem egy újdonság ez, sokszor megteszi én mégis mindig pánikba esem, hogy valami balul sül el. Most még jobban rettegtem, mert Kylo-t is vele egy időben hívta. Nem bírtam nyugton ülni, éreztem, hogy valami baj lesz ebből. Elhitettem magammal és mindenkivel, hogy arrafelé van dolgom és nem tagadom, csak Hux mellett akartam lenni, mert rossz előérzetem volt. Nagyon rossz és nem tudtam megmagyarázni. Azon a folyosón ténferegtem tehát, várva hogy csak megpillantsam Hux-ot, azt mondtam magamnak ennyi elég lesz ahhoz, hogy megnyugodjak. Akkor viszont hangokat hallottam a folyosó elágazásának végéről. Két férfihang, de aztán tisztázódott minden:

- Figyeljen már a feladatára! – hallottam Hux hangját - A lány eltereli a figyelmét, ezt Snoke vezető is megmondta.

Biztosan Kylo Ren-t korholja, csak vele szokott ennyire gyűlölködő lenni. Kicsit örültem a hangjának, de még nem nyugodtam meg. Tudtam miért mondja ezt neki, hiszen még mindig nem sikerült megtörnie a lányt, akinél a droid volt. Bizonyára a Legfőbb Vezető is elégedetlen vele és ahogy hallom valamiért Hux-al is. Kíváncsian settenkedtem a falhoz és hallgatózni kezdtem, ők lassú léptekkel közeledtek az elágazáshoz.

- Megmondta, hogy csak egy kölyök. – hangzott fel újra Hux megvető hangja, nagyon dühös volt rá, ha ennyire megmondta a magáét, nem csodálom, Kylo nálam is mindig kiveri a biztosítékot.

Megálltak, így én sem mozdultam. Nehezen nyeltem és hallgattam. Megráztam a fejem, valami olyan rosszul fog kisülni ebből, érzem. Egy légyzümmögést sem lehetett hallgatni, Hux kijelentése visszahangzott a folyosón, mint egy átok, én pedig vártam, hogy a másik férfi kitörjön.

- Egy kölyök? – csattant fel Kylo - Mentális kínt tudok okozni... szívesen járnék a fejében is, Hux tábornok, a legsötétebb bugyraiba is behatolhatok.

Elkerekedett a szemem és a kezem ökölbe szorult. Ha megpróbálja... ha fájdalmat okoz neki, akkor én is fájdalmat fogok neki okozni.

- Nincs joga hozzá. – sziszegte Hux.

Csend, egy szusszanást hallottam. A falhoz nyomtam a hátam, mert a lábaim remegni kezdtek, éreztem a pillanat hevét, azt, hogy milyen erős a fenyegetés mindkét fél részéről.

- Maga sem tökéletes tábornok, talán nézzük is meg mennyire... - morogta Kylo.

Ennyi kellett nekem, tudtam mit fog tenni, használni az erejét, hogy mások fejében turkáljon. At pedig nem hagyhattam semmiképpen sem. A lábaimba erő szökött és ellöktem magam a faltól, megindulva le a folyosón, feléjük. A szemem elkerekedett, amikor láttam Kylo kinyújtott kezét és Hux falfehér, kínlódó arcát, amint próbál ellenállni az Erőnek. Nem vettek észre, de én mindent észrevettem, azt, hogy a vörös hajú férfi remeg a fájdalomtól, hogy a másikon meg nem volt maszk, csak egy győzedelmes vigyor az arcán. A vérem egyszerre fagyott meg az ijedtségtől és forrt a dühtől, nem féltem Kylo-tól, a puszta kezemmel fojtanám meg, attól féltem máris meglátott valamit.