01.

1.3K 91 3
                                    

Épp, hogy csak reggel volt és én már bejártam a plázát. Új bőrkesztyűket kellet vásároljak mivel a régieket az utolsó akciomkor elszakítottam. Kemény nő volt, azt meg kell hagyni. 

Megálltam egy télapónak öltözött férfinál, adományokat gyűjtött...hogy a szegényeknek vagy magának nem tudom, nagyon bűzlött a whiskeytől, amit pár pillanattal ezelőtt kapott be abban a hitben, hogy senki sem látta. Odajött egy anya és gyereke, pár pillanatig álltak és nézték, majd a gyerek megszólalt.

- Anyuu! - szólította meg a melettem levő kis gyerek az anyját - A Mikulás miért koldul pénzt az emberektől? - folytatta. Az édesanyja épp válaszólni akart, mikor én közbeszóltam.

-Azért, hogy vehessen mágiát a fekete piacon, amivel majd elkésziti a karácsonyi ajándékod. - egész végig flegmán mondtam a mondatot, majd az anyjához fordultam és rá vigyorogtam. A nő gyorsan dobott pár dollárt a "Mikulás" pici üstjébe és elviharzott tőlem.

Azért valljuk be, ez egy elég helyes beszólás volt ahhoz képest, hogy bérgyilkos vagyok... Mondhattam volna ennél durvábbat is. Elléptem az italtól bűzlő pasastól, alig haladtam pár métert, meg is szólalt a telefonom. Gyorsan előhalásztam a kabátom zsebéből és megnéztem ki az. Ismeretlen szám. Biztos egy ügyfél, gondoltam.

- Haló? - szóltam bele rekedtes hangon.

- Ruby Pitt-et keresem. - mondta az egyik állnevem a férfi.

- Igen, én vagyok. - köszörültem meg a torkom.

- Lenne egy megbízásom a számára. - kezdte - Manhattan, Soho útca, ma este 8-kor, egy fekete öltönyös férfi. - mondta az információkat. Soho...hmmm... ha jól tudom ott forgatták a Szex és New York-ot. - Menni fog?

- Persze. - méghogy, menni fog? Tudja ez kivel beszél? - Nem tudja, az áldozat szereti a kurvákat? - kiváncsiskodtam gúnyosan.

- Ööö... Azt hiszem igen. - felelte zavartan, az eddig magabiztosan beszélő férfi. - Majd megoldja. - mondta egy kis idő után és le is rakta.

Fél órára vagyok Manhattan-től. Talán elindulok most és még szétnézek majd a környéken. Majdnem a házamnál voltam, de mikor át akartam menni majdnem elütött egy fekete autó.

- Vigyázz te barom! - biztos, hogy nem hallott, de egy probát azért megért. Még az autó után néztem és láttam, ahogy bekanyarodik sebesen a főútra. Nem igazán láttam még ehhez hasonló kocsit, de azt azért meg kell hagyni nem nézett ki annyira rosszul.

***

Még van 5 perc 8-ig. Már a tűzlétrás épületek között sétálgatok. Várom, mikor bukkan fel a férfi akit elvileg ki kell nyírjak. Tél van és hideg, én mégis egy rövid szoknyát viselek. Mindig a meló az első. 

Lépteket hallottam mögöttem. Megindultam előre, majd úgy tettem, mintha elesnék.

- Oh, a francba! - hangom nyávogosan csengett, számomra idegenül.

A férfi hozzám sietett és felsegített. Nem nézett annyira rosszul ki. Kb. húszas éveiben járhatott. Talán ha nem kellett volna megölnöm még el is szorakozhattunk volna.

- Jól van? - kérdezte aggodó tekintettel, majd végig mért. Szemei a szoknyám láttán felcsillantak - Egy ilyen gyönyörű nőnek, mint amilyen maga nem lenne szabad ilyen helyeken járnia. - bókolt kaján mosollyal az arcán. Ja ez az a tipikus "Majd én megkúrlak, de nehogy azt gondold, hogy komoly kapcsolatunk lesz." fajta férfi.

- Én szerintem magának nem lenne szabad ilyen helyeken járnia. - mondtam, zavarodottságot színlelve, majd gyorsan előkaptam a pisztolyom a harisnyámból és rálőttem. 

Kitért a lővés elöl. Menekülőre fogta az iramot. Utána futottam majd elgáncsoltam. Hátára fordítottam és lovagló pózban rá ültem, lábaimmal lefogva a karjait.

- Utolsó kivánság? - kérdeztem drámaian mosolyogva, de válaszra sem méltatava fejbe lőttem. Egy kukához húztam és ott hagytam. Pechemre véres lett az új ruhám. Na nem mintha szerettem volna, de mégis csak új volt.

Amikor kiakartam kanyarodni az útcából egy magas hústoronnyal találtam magam szemben. Rezzenéstelen arcal nézett rám, majd elém nyújtotta óriás kezét.

- A jutalma Miss Pitt. - állt még mindig nyújtott kézzel.

- Igazán köszönöm uram. - villantottam rá egy gonosz mosolyt, majd kikapva a levelet a kezéből el is mentem.

Megnéztem mennyi lét nyertem. Hmm, körülbelül, mint általában. Tetszik ez a szakma, elég pénzes.

Elbuszoztam egy koszos motelig, úgyanis nem mentem kocsival be a városba, nehogy beayonosítsanak a rendszám segítségével. Amikor odaértem, mint egy ügyes kislány, ami akár lehetnék is, átöltöztem valami kényelmesebbe és lehuppantam az ágyba. Elővettem a laptopom és rákerestem néhány friss cikkre relytéjes eltünésekről és halál esetekről, szorakoztatónak találom. Az emberek annyira elhiszik az ilyesmit. Ha azt mondanád nekik, hogy van egy olyan lény amely, ha nem húzod le magad után a wc-t jön és megesz, ők elhiszik. Az emberek nagyon naivak. Arra sosem gondolnak, hogy talán direkt van így kitalálva ez az egész? 

Egy idő után szomjas lettem, úgyhogy ittam egy sört. Még megnéztem egy filmet majd elaludtam. Néha azon gondolkodom, ha talán az a hülye bohocnak öltözött alak ne ölte volna meg a szüleimet, most én sem öldökölném az embereket hideg vérrel. Mikor elkezdtem ezt a bízniszt azt gondoltam, hogy hú, milyen izgalmas meg minden, de most már kezd unalmas lenni. Mondjuk meg van az az adrenalin löket mikor épp kioltok egy emberi lelket, de azután? Azután már nincs semmi. Megkapom az igért összeget és elmegyek. A jelenlegi lakóhelyemen pedig sosem csinálok semmi érdekeset. Már meguntam mindezt. Talán szünetet kellene tartanom. Bárhogy cselekszem még meg kell majd gondolnom mindezt.

Supernatural | BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now