When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

60

Los Angeles

Ahogy azon a bizonyos vasárnap estén Lewis mellett ültem az asztalnál és a kínos vacsora alatt vita kezdődött, azon gondolkodtam, mégis hogyan jutottam el ide.

Reggel Lewisszal Ed Sheeran új albumát hallgatva készülődtünk.
- Remélem, hogy anya nem kezd el balhézni – húztam el a szám. – Muszáj összehívni a nagycsaládot?
- Babe, nyugodj meg – lépett közelebb hozzám Lew, majd a vállamra tette a kezét. – A családom imád téged és a szüleidet meg a tesóidat is, rendben? Ne stresszelj emiatt – mondta, végül puszit nyomott a homlokomra.
- Múltkor amit elkezdtél mondani, hogy a bajnokságot elvesztetted, de valamit megnyertél... - kezdtem bele a kíváncsiskodásba, ugyanis még mindig nem tudtam, mire gondolt Lewis. Éppen válaszra akarta nyitni a száját, amikor megszólalt a telefonja, jelezve, hogy bejövő hívása van. Nagyot sóhajtva megcsóváltam a fejem, majd tovább fésültem a hajam.

Mikor mindketten elkészültünk, és kellőképpen untuk azt, hogy youtube videókat néztünk, eldöntöttük, hogy sétálunk egyet a környéken. Kéz a kézben járkáltunk, a forró Los Angeles-i nap alatt vidáman beszélgetve, mit sem sejtve, hogy mit hoz majd a vacsora. Hat óra körül egy barackszínű koktélruhában, fekete blézerben és magas sarkúban nyitottam ajtót Lewis családjának.

Mikor mindenki üdvözölt mindenkit, kis beszélgetés után leültünk a vacsorához. Persze a téma az autóversenyzés volt, mi más. Jeremy láthatatlanul kivonta magát a beszélgetésből, anyával egyetemben. Jesse, Linda és én néha-néha beleszóltunk, míg a fiúk hevesen társalogtak. És akkor kezdődött az egész, amikor szegény, tudatlan Nic olyat kérdezett, amit olasz családban sosem lehet.
- Nem szeretem a paradicsomszószt, kaphatok ketchupot? – pillantott fel a tésztából. És ekkor elkezdődött a balhé.
- Azt akartam mondani, hogy bár a bajnokságot elveszítettem, nyertem valamit, ami sokkal értékesebb. És az te vagy – súgta Lewis a fülembe a kavalkád közepette.

Néhány óra kellett mindenkinek, hogy lenyugodjanak, majd kölcsönösen mindenki bocsánatot kért mindenkitől. Kivéve Lew és én, mivel mi kimaradtunk az egészből. Mi hátradőlve figyeltük a családjainkat, ahogy a veszekedés után kis idővel már boldogan beszélgettek.
- Már értem, hogy miért mondtad nekem Monacoban, hogy ne kérjek ketchupot – sóhajtott mosolyogva egyet Lewis.
- Eltiltottak volna tőled – válaszoltam, majd hozzábújtam, ezzel halk nevetést kicsikarva belőle.
- Imádom, amikor ilyen bújós vagy.
- Ezt a díjat sosem fogod elveszíteni. Életem végéig bújni fogok hozzád – mondtam, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára.
- De aranyosak – mondta a család teljesen egyszerre.
- Mikor lesz az esküvő? – dobta fel anya a következő vitaesélyes témát. Olasz család...

Bocsi a rész rövidsége miatt, igazából már a Reason To Stay-re készülök. Amúgy már csak 7 nap és 9 óra a futamig, Hwaiting <3

All the love, Ch