When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

48

Bali

Hétfőn reggel már mind repülőn ültünk, és Bali felé süvítettünk.
- Őszintén, minek kell ilyen helyekre járni? – kérdeztem hisztisen.
- Azért, hogy kicsit kiadjuk a feszkót – nyugtatott Lew. Nagyot sóhajtottam, majd kicsit arrébb csúsztam az ülésemen, ezzel helyet hagyva Roscoe-nak, aki kiskutyaszemekkel pislogott rám. Apró mosoly ült ki az arcomra, majd elkezdtem simogatni.
- Amúgy a húgod mit csinál? – jött Lewistól a kérdés. Oldalra pillantottam. Jesse teljes beleéléssel rajzolt, úgy feküdt rá a papírra, mintha legalább a Mona Lisát festené újra. Nem, mintha meglepett volna. Ő ilyen, mindig művészkedik valamit.
- Csak a szokásos – rántottam meg a vállam.
- Tudtátok, hogy Max is Balira megy? – kérdezte Jesse ábrándos tekintettel.
- Ha tudtam volna, akkor téged nem hoztalak volna – vágtam rá.

Másnap reggel hangos nevetésre keltem fel. Magamra kaptam Lewis ingjét, mely padlón hevert (köhöm köhöm), majd kipillantottam a tengerre néző ablakon. A húgom és Max éppen egymás mellett ücsörögtek és intenzív eszmecserét folytattak. Megforgattam a szemeim, majd villámgyorsan elfoglaltam a fürdőt. Egy nyugtató zuhanyzás és hajmosás után felvettem a khaki bikinim, egy papucsot és egy könnyed, fehér ruhát.
- Jó reggelt, te kis álomszuszék – hallottam Lewis hangját. Megfordultam tengelyem körül, majd mit sem törődve azzal, hogy két kávét tart magánál, a nyakába ugrottam.
- Neked is, te hatalmas óriás – mondtam, ahogy a nyakába csimpaszkodtam.
- Kávé? – kérdezte, mikor sikeresen a saját lábamra álltam.
- Kint igyuk meg, olyan „jó az idő" – mondtam, ujjaimmal idézőjelet rajzolgatva a levegőbe.
- Meg persze olyan sok az udvaroló Verstappen is, ugye?
- Hát, ja, olyasmi – rántottam meg a vállam. Összefűztem ujjaimat és így kezdtem el a part felé húzni.
- Jó reggelt – telepedtem le a húgomék mellett. Jesse arcáról sugárzott a meglepettség, arckifejezése láttán majdnem felnevettem.
- Sziasztok – köszönt lelkesen Max.
- Hát helló – morogta Jesse. Válaszul teljesen nyugodt szívvel kortyoltam bele a kávémba, amin Lew alig hallhatóan felnevetett. Soha sem szerettem volna a tipikus ünneprontó nagytestvér lenni, de tapasztalatból tudom, hogy később lehet, hogy nagyon hálás lesz nekem.
Miközben a kávémat iszogattam, jobb belátásra tértem, így amint befejeztem az jeges italom, egy közeli mólóról a tengerbe ugrottam. A hideg víz körülvett minden irányból, aprócska halak úszkáltak itt-ott, a hajam pedig a szemembe lógott, majd feljöttem a felszínre.
- Milyen a víz? – kérdezte Lew, azon mosolyogva, ahogy a hajam az arcomba hullik.
- Hideg – vágtam rá nevetve.

Éppen a meleg napról mentem be a házba, azzal a céllal, hogy hozzak magamnak egy kis jégkrémet. Boldog mosollyal az arcomon léptem be a konyhába, azonban a látvány miatt rendesen az arcomra fagyott az a bizonyos mosoly. Jesse a pulton ült, lábai között Max állt és éppen egymás ajkait falták.
- Minden oké? – kérdezte Lew a folyosó végéről, aki nem látta az egész jelentet, csak az én arcomat. Erre a szerelmespár szétröppent.
- Megyünk Japánba, most azonnal – jelentettem ki mérgesen.

All the love, Ch