When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

16.

16. - Monte Carlo

Monaco tipikusan olyan hely, ami nézői szempontból halálosan unalmas, de résztvevőnek lenni remek dolog. Például mindenki számára különleges a jótékonysági focimeccs, amin bár nem vesz részt mindenki (csapat: Alonso, Verstappen, Massa, Sainz, Nasr, Wehrlein a mostani versenyzők közül), de mégis csak egy jó kis összejövetel szerűség. Nekem és Lewisnak pedig az az időpont, amikor először találkozhatunk a Spanyol-nagydíj után. Külön kis ruhát szereztem az eseményre, ami tőlem furcsa dolog, mert utálok vásárolni. Még neten is. Nekem valahogy nem mennek az ilyen csajos dolgok, szed sztori, de ezt kell szeretni. Kedden hatalmas mosollyal az arcomon néztem magamat a tükörben. Tökéletesen elégedett voltam a fekete, combközépig érő ruhámmal és a magas sarkúmmal, meg persze a halvány vörös rúzsommal.
- Nagyon furán áll rajtam a rúzs? - kérdeztem apát.
- Kincsem, őszintén megmondom, hogy gyönyörű vagy, csak siess, mert elkésel. - sürgetett, mire elnevettem magam, majd így tipegtem le a kocsihoz, ahol az egész úton Lewisszal írogattam. Tudom, hogy ez csak két hét, de mégis hiányzik. Amint kipattantam a kocsiból a lehető leggyorsabban sétáltam végig a vörös szőnyegen, majd már rohantam is a páholyba, ami igen csak megterhelő volt a cipőmre tekintve, de mindenképpen megérte. Lewis aránylag elöl ült, a jobbra, mellette lévő hely pedig üresen tátongott, bal oldalán pedig Dani ücsörgött. Mikor Daniel meglátott, ujjam a szám elé emelve intettem neki, hogy maradjon csendben, majd Lewis mellé lopakodtam és csendben helyet foglaltam mellette. Lassan fordította el a fejét, majd mikor meglátott, felcsillantak azok a gyönyörű fekete szemei.
- Elképesztő vagy. - súgta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Jesszus, hogy mennyire hiányzott! Mikor elváltunk mosolyogva vettem észre, hogy a szája pirosas árnyalatot vett fel a rúzsomtól.
- Haver, nem csak a fejed, hanem a szád is vörös. - röhögött Dani, mire Lew letörölte a szájáról a rá ragadt sminket. A meccs kezdetéig beszélgettünk, majd mikor elhangzott a sípszó, én csendben Lew vállára hajtottam a fejem és úgy figyeltem a meccset. Ahogy ment le a nap, a levegő is elkezdett lehűlni, én meg fázni, mivel nem hoztam magammal felsőt.
- Szívem, libabőrös vagy. - súgta oda nekem Lewis, majd levette a katona mintás dzsekijét és nekem adta.
- Köszönöm. - suttogtam, majd végignéztem magamon, és az jutott eszembe, hogy úgy nézek ki, mint Ariana a Let me love you-ban. Meg persze Lew illatom van. Kicsikét vaníliás, kicsit kókuszos. A kedvenc illatom... Végül a mi csapatunk nyert 3-1-re, amit óriási kiáltozással fogadtunk.
- Alszol nálam? - kérdezte Lewis, mikor már az utcán sétáltunk.
- Ha apa megengedi, örömmel. - mondtam, majd már hívtam is aput, aki egy „védekezzetek" kiáltással elintézettnek tekintette a dolgot. - Úgy nézi ki, hogy ma együtt alszunk, de apa üzeni, hogy védekezzünk. - vázoltam neki a helyzetet, mire elnevette magát. Monaco jó hely. Itt nincs szükség szállodákra, mindenkinek megvan a saját lakása.
- Lewiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis. Megint nincs pizsamám. - szóltam ki a fürdőből, mire egy bordó pólót kaptam, amit mosolyogva kaptam fel.
- Milyen filmet nézzünk? - kérdezte, mire nekem egy ördögi mosoly terült el az arcomon.
- Horror. - válaszoltam, mire lassan bólintott, majd leült a kanapéra, mire én az ölébe feküdtem.

Reggel Lewis ágyában ébredtem. Halványan rémlett, hogy átvitt az ágyra, de ennyi maradt meg. Furcsa volt, hogy Lew nem volt mellettem. Még mindig a bordó pólóját viselve indultam el a konyha felé, ahonnan éget szag jött.
- Jó reggelt. - üdvözölt Lew, miközben az égett palacsintákat nézte undorodó tekintettel.
- Neked is, te konyhatündér. - válaszoltam, majd nekiláttam újrakeverni a palacsinta tésztáját. - Európai vagy amerikai legyen?
- Hát nem is tudom, amerikai. - mondta Lew, majd mögém lépett és tetoválásokkal tarkított karjait a csípőm köré fonta. Végül együtt reggeliztünk, majd kerestünk egy olyan pólót, ami a térdemig ér, mert ugye nem hoztam magammal ruhát.
- Az erkélyről szurkolok. - mondtam neki, majd megcsókoltam és elindultam.
- Jó reggelt kincsem. - köszöntött apa.
- Neked is, apus. Mindjárt jövök. - mondtam, majd a szobámba érve felvettem egy Mikey egeres pólót, sortot, szandált, egy kalapot és végül egy kék műbőr mellényt. Mikorra kimentem, apa már az utcáról integetett. Végül az erkélyről néztem végig mindkét edzést, miközben lebarnultam. Szerencsés tulajdonság, hogy könnyen barnulok, de sosem égek le. Az első edzést Lew nyerte (majd ki is lyukadt a kocsija, amin jót mosolyogtam), a másodikat pedig Dani. Este, fürdés után pedig fél órán át gondolkodtam azon, hogy melyik Lewistól kapott pólót vegyem fel alváshoz. Végül a kék mellett döntöttem, majd bevetettem magam az ágyba.

Másnap arra ébredtem, hogy kopognak az ajtómon. Remek, az emberek már aludni sem hagynak...
- Mi van má'? - morogtam, miközben az ajtót nyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Dani és Lew álltak ott, apa pedig a kanapén ülve olvasott újságot.
- Jó reggelt. - köszöntött Daniel a tőle megszokott 32 fogas mosollyal, Lew pedig belepuszilt a hajamba.
- Baj van? - kérdeztem, mire összenéztek, majd megvonták a vállukat.
- Olyasmi. - mondta Lew. Beengedtem őket, majd egy ideig csendben néztük egymást az ágyon ülve.
- Elmondanátok, hogy mi történt, vagy még bámuljuk egymást egy ideig? - kérdeztem idegesen, mire mind a ketten feleszméltek a bámulásból.
- Három dolog is van. - mondta Dani.
- Kettő jó hír... - kezdte Lew.
- Egy pedig kevésbé. - fejezte be a mondatát Daniel. Eskü, mintha már évezredek óta házasok lennének, úgy beszélnek. Megint csak néztek egy darabig, amivel ha ez lehetséges, még idegesebbé tettek.
- És kinyögnétek, hogy mik ezek a dolgok? - kérdeztem, mire ismét rám pillantottak.
- Egy részről a családom meghívott téged a jövő hétvégre. - mondta Lew, mire mosolyogva bólintottam, jelezve, hogy örömmel megyek.
- Meg aztán a Red Bull valami ruházati dolgot akar piacra dobni, és szeretnénk, ha te lennél a női modell, mind a képeken, mind a reklámfilmben. - közölte Dani, mire ismét széles mosollyal bólogattam.
- De Rio a ház előtt ácsorog. - mondták egyszerre, mire lefehéredtem.
- Akkor jön a haditerv. - jelentettem ki. - Dani, te az ablakból nézed az eseményeket, és ha baj van, jöhetnek a vizes lufik, és a vízipuskák. Mi Lewisszal lemegyünk, és én megpróbálom megbeszélni. - fejeztem be, mire elismerően bólintottak. - Utána pedig megyünk a strandra. - tettem hozzá, mire elmosolyodtak, szinte egyszerre. Bementem a fürdőmbe, ahol felkaptam egy fekete bikinit, meg egy kékes árnyalatú pulcsi szerűséget, szandált, széles karimájú kalapot és napszemüveget. Összedobáltam néhány dolgot a To the beach feliratú táskámba, majd Lew-val kézen fogva mentünk le, miközben Dani összehúzott szemmel figyelte Riot.
- Helló. - köszönt.
- Mit csinálsz itt? - tértem a lényegre.
- Rád várok, csillag.
- Ne becézgess, van rendes nevem is. Azt meg látom, hogy rám vársz, ki másra várnál, ha egyszer itt vagyok én.
- Én csak bocsánatot akartam kérni. - mondta kicsit sem magabiztosan.
- Ha elhúzol, és sosem szólsz hozzám, el van intézve. - jelentettem ki.
- Arról szó szem lehet. Miatta - mutatott Lewisra - nem lehetsz az enyém, pedig tudom, hogy szeretsz. És most akkor is az enyém leszel. - jelentette ki hangosan, majd tett egy nagy lépést felém. A következő pillanatban Dani „Vízicsata, húúúúúúúúúúúúúúúúúú" kiáltása, és a Rio fején toccsanó víz hangja töltötte be az utcát. Vicces volt, hogy miközben Rio elfele futott, úgy nézett ki, mint egy ázott kutya.
- Felhúzott a gyerek. - jelentette ki Lew.
- Amíg Dani leér, van fél percünk. Majd lenyugtatlak. - súgtam, majd nyakláncánál fogva csókomba húztam, amit szenvedélyesen viszonzott. Kezeit a derekamra csúsztatta, így a testünk közötti távolságot megszüntette. Már percek óta ment a csókcsatánk, amikor egyszerre úgy négyen (Sebi, Kimi, Dani és Feli) köszörülték meg a torkukat.
- Olyan kis cukik vagytok. - állapította meg Dani, miközben két tenyere közé fogta a mosolygós fejét. Jót nevettünk rajta, majd indultunk is a tengerpartra. Hogy mennyi irigy pillantást kaptam... bár tény, hogy öt kigyúrt pasival sétálgattam, akik mind világhírűek és dúsgazdagok. Ja, öt különböző korosztályú Adonisz. Én meg, a halálosan átlagos testemmel, fejemmel és személyiségemmel itt ragadtam. Segítség, basic vagyok! Na jó, talán nem ekkora a probléma, de akkor is. Végül is egész nap hülyéskedtünk, kivéve Kimit. Ő két kiló naptejjel a bőrén bujkált a nap elől. Tipikus Északi. Az éjszakát végül (kis vita után) a saját ágyamban töltöttem.