When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

1. Wattpades évforduló

Így, egy napos késéssel sikerült összehozni ezt a – valószínűleg – ömlengős, terjedelmes és engem biztosan megsirató köszönetnyilvánítást. Emlékszem, hogy tavaly, azaz 2015 augusztus hatodikán a play store-ban nézelődtem, és egyszer csak úgy döntöttem, hogy bepötyögöm a „5sos" kifejezést, a bandához tartozó alkalmazások felfedezésének reményében. És akkor jelent meg elsőnek a telefonom képernyőjén a wattpad. Megnéztem az ismertetőnek szánt videót, és enyhén szólva tetszett, amit ott láttam: sorra bukkantak fel az akkori kedvenc celebeim. Igen, akkor még túl gyenge volt az angolom ahhoz, hogy meg is értsem azt, amit a videóban írnak, de így is sejtettem, hogy valami írással/blogokkal kapcsolatos alkalmazásról lehet szó, így igaz, hogy bizonytalanul, de letöltöttem. Valami – még azóta is ismeretlen – oknál fogva féltem lenyomni a végső regisztráció gombot, de aztán néhány perc őrlődés után csak-csak sikerült. Éppen akkor voltam a blogspotos korszakomban, így szinte lenyűgözve szemléltem a Wattpad „egyszerű, de nagyszerű" felépítését. Sok ideig csak olvasgattam történeteket, persze a magyar nyelvű fanfictionokkel indítottam, de aztán elkezdtem más irányba is kicsapongni. Egy idő után a legjobb barátnőm indított egy könyvet, ami történetesen egy 5sos/Calum fanfic volt, és azóta is a kedvencem. Az Ő sikerén felbuzdulva én is nekivágtam a Flashlight c. irományom feltöltögetésének, amit addig egyébként blogspoton írtam. Nem az az első könyvem, de ha teljesen őszinte akarok lenni, az elsőt a mostani olvasóim közül kemény kettő, esetleg három ember olvasta. Az eredeti változatot biztosan nem fogom feltölteni, abból az egyszerű okból, hogy töröltem (erre később kitérünk). Szóval a flashlight... én őszintén szólva a mpstani verzióját a profilom szégyenének nyilvánítom, de ott van mellette az átírás alatt kifejezés, így fent hagyom, ha valaki olvasni akarja, adok kölcsön néhány idegszálat, kelleni fognak. Micsoda meglepetés, nekem valahogy nem jött össze az a fajta nagy menciség, amit vártam. Még mindig nincs rajta ötszáz megtekintés sem, de amilyen siralmas az egész, szerintem a mostani felét sem érdemelné. És utána jött az első pozitív lökés: a The Sweetest One nevet viselő, Teen Wolf based fanficem. Csodálattal néztem, ahogy az első három rész feltöltése után meglett a hatszáz megtekintés. De a probléma ebben az volt, hogy rekord gyorsasággal elment az ihletem, és két teljes hónap tétlenség után inkább leszedtem. Valamikor ebben az időben indíthattam a Waiting for infinity-t, ami először update könyvnek szolgált, de aztán elkezdtem a meme vasárnapokat így a szívemhez nőtt a kicsike, bár a nyárra hivatkozva őt is szüneteltetem, csak úgy, mint szinte az összes könyvem. Valahol a TSO és a WFI között jelent meg a Gamer vs. blogger, ami hát. Hú. Az első romantikus kategóriába sorolható könyvecském, ami egyértelműen hosszú ideig egyeduralkodónak számított nálam. Imádtam és még mindig imádom. Az első ezrem, kétezrem majd 2500-am itt lett meg. Ezek után még jött a huzamosabb ideje szünetelő On tour with the Tide, majd a Suprise Roommate. És akkor történt meg a When The Curtain falls. Jelenleg személyes kedvenc, mert:

1. Minek után a Forma 1-ről szól, olyan témáról tudok írni, aminek minden egyes apró szöglete a szívemhez közel áll és ez az egyetlen olyan történet, amit igazából magamnak írok, nem a véleményt formáló, utálkozó vagy éppen imádó közönségnek, és ez szerintem a minőségén is meglátszik.

2. Ide vártam a legkevesebb megtekintést, mert egy nem túl népszerű témáról van szó, sőt állítom, a legtöbb ember unalmasnak találja az egészet. Ennek ellenére itt gyűlt össze a legnagyobb „olvasótábor", ide jönnek a kedves kommentek és hasonlók.

3. A legfontosabb pedig, hogy ezzel a könyvvel élményeket és barátokat szereztem. Élménynek egyértelműen a hungaroring minősíthető. De a barát része a dolognak... kettő emberkével is úgy sikerült megismerkednem, hogy kommenteken keresztül beszélgettünk.

És, most értünk át a kortörténeten. Most jön az engem megríkató része. Ti, az olvasók igenis boldoggá tudjátok tenni az embert. Nem egyszer fordult elő, hogy akár napokon keresztül is konkrétan sík depresszió voltam, de amikor feljöttem Wattpadra és rápillantottam a nézettségekre, vagy a kommentekre, egyszerűen boldognak éreztem magam. Sosem fogom tudni elfelejteni azt, amikor megkaptam az első, vagy igazából akármelyik díjamat, vagy az izgalmat, amit az okoz, ha az egyik kedvenc történetednek új része van. És a tudat, hogy az irományom valakinek ezt a boldogságot adja szó szerint melengeti a szívem. Nem szeretem emlegetni, de régebben konkrétan sík depi voltam. És most felmerül a kérdés, hogy ez mégis hogy a búbánatba jön ide. Mert ez akkor változott meg, amikor fejest ugrottam a Wattpadba. Amikor még a suliban is jött a kérdés, hogy mikor jön az új rész, vagy, hogy melyik könyvemnek „kérek" díjat. Lehet, hogy nem látszott a fejemen, de istenkém én megölelgettem volna még az arab terroristákat is.

Viszont persze volt olyan, hogy kiborultam, és hogy az irígység elhatalmasodott rajtam. Pontosan emlékszem arra, amikor fbra posztoltam azt, hogy itt a vége, abbahagyom az írást. Mert elegem lett belőle, hogy mindenki 45000 olvasással szerénykedik, én meg az ezreknek kell, hogy örüljek. Pontosan emlékszem arra is, hogy a poszt alá talán, ha egy komment jött, és arra is, hogy emiatt átsírtam az éjjelt, mert igen is annyi munkát teszek bele egy-egy részbe, hogy gyakran az írás miatt nem látok családtagokat, barátokat és látni, hogy az erőfeszítésedet mindenki úgy pottyantja le, mint az amerikaiak nagasakira meg hirosimára a bombát igen is fáj. De megérte még az is, amikor kis híján töröltem magam. Mert az is kellet ahhoz, hogy most itt legyek.

Összességében: a wattpadnak köszönhetek új barátokat, úgy élményeket és nem utolsó sorban a nyelvvizsgámat is. Hát boldog első szülinapot Changethequeen-nek.