When the curtain falls ↠L. Hamilton↞ /befejezett/

4

4. – Bahrein

A tegnapi repülés után frissen ébredtem. Szerencsére a két futam közötti időben nem igen láttam Lewist, elvégre Ő valahol Hong Kong-ban járkált, mi pedig egy kis időre Ausztráliában maradtunk és Apával megnéztük a tipikus turista látványosságokat. Ami pedig engem illet, felvásároltam minden ausztrál tengeri sóval rendelkező hajápolót, mivel kevés időm marad az állandó rohanás mellett a hajamra, néhány erősítő termék sosem árt. Meg amúgy is, melyik lány hagyná el Melbourne-t szépségápolási cuccok nélkül?

„Ma kint leszel, szépi?"

Jött az üzenet. Én pedig egyből idegrohamot kaptam. Lenémítottam a telefonom, majd konkrétan a szoba másik végébe hajítottam. Aztán félve néztem meg, hogy betört-e. Naná, hogy igen. Remek, tehát sonka és az idióta üzengetése miatt még a telefonom is elcsesződik. Gyorsan felöltöztem: fehér farmer (mert a vallási cuccok miatt ugye csak térd alá érő nadrág jöhet szóba), a meleg miatt szintén fehér póló, egy vékony farmerdzseki, szandál, napszemcsi és végül a kedvenc táskámba bedobáltam a fontosabb dolgokat. A hotel étkezdéjében gyorsan szereztem magamnak kávét és ettem néhány palacsintát, majd lerohantam a kocsihoz.
- Helló, sofőr bácsi. – köszöntem. – Nem tudod véletlenül elvinni a telefonom egy javítóba, véletlen betört a képernyő... - kezdtem, mire a sofőr elröhögte magát.
- Nem lenne egyszerűbb venni egy újat? – kérdezte, mire megcsóváltam a fejem.
- Fél évbe telne, mire ennyi hülyeséggel telenyomnék egy új telót. – közöltem, mire nevetve elvette a telefonom, majd azt kezdte el ecsetelni, hogy mostanában egészen sok dührohamot kapok.
- Erről csakis egy férfiú tehet. – közöltem, majd egy búcsú után kiszökkentem az autóból és a bokszba indultam. – Többiek hol vannak? – kérdeztem Fred-et, aki egy szál magában ücsörgött egy kerékgumin.
- A Mercedes-szel üzletel a felük, mert valahonnan szereztek Topjoy-t, a többiek pedig azt próbálják kideríteni, hogy honnan van mélyhűtőjük. – közölte.
- Hűtő kell? – kérdeztem, mire bólintott. – Kell fehér festék, hungarocell, tükör és egy kicsi szekrény. – közöltem, mire szöszke barátom nagy üzengetésbe kezdett, majd tíz perc múlva már minden megvolt. Először is kibéleltem a szekrényt a hungarocell-el, majd az egészet lefestettem fehérre, végül felraktam az oldalára a tükröt.
- A kozmikus hűtőszekrény készen is áll. – mondtam, mire többiek elégedetten nézegették, hogy tényleg hűt a valami.
- Ezt te mégis honnan tudod? – kérdezte Bob.
- Ez drágám, a hetedikes fizika, illetve az érettségin is ezt a tételt húztam. – mondtam, majd elindultam, hogy megnézzem, hogy a csapat másik fele hol késlekedik már az üdítővel. A Mercedesnél Jack próbálta megkérni a Merciseket, hogy adjanak egy kis üdcsit.
- Hali, gyerekek, honnan van a Topjoy? – vágtam a közepébe, ám ekkor megláttam Hamiltont, aki kitárt karokkal jött felém. Én fura grimasszal álltam arrébb, amire sonka nem igazán számított, mivel kis híján elesett. Áhá, tehát most meg akart volna ölelni. Aha, majd egy másik világban.
- Van egy kis bolt a VIP mellett. – mondta Rosberg, mire mind bólintottunk, majd elindultunk bevásárolni. Néhány kartonnyi üdítővel tértünk vissza, majd egységesen mind felbontottunk egyet-egyet és miközben a dolgunkat csináltuk, csendben iszogattuk a löttyünket. Én úgy öt percnyi gondolkodás után egy kaktuszosat választottam, majd szokásomhoz híven elfoglaltam a gumimat. Az edzés kezdete előtt megölelgettem a pilótákat, Kimi-t még meg is csikiztem, had röhögjön, úgysem mindennapi látvány Kimi Raikkonen-t nevetve látni. Tulajdonképpen az a legjobb a szabad edzésben, hogy egyáltalán nem stresszes. Kivéve, ha kiderül, hogy nem sikerült az időmérőre összehozni a szabályváltoztatásokat, így megint az a trágya hangulat fog uralkodni szombaton a bokszokban. Most tőlünk nem mentek sokat a pilóták, így amíg a műszakisok a kocsikat állítgatták, mi halálosan nyugodtan néztünk Jó barátokat a telefonomról. Sebi és én röhögtünk sokat, Kimi pedig bedurcizott, mert állítólag tele van azzal a net, hogy ő nevet. Egészen addig így foglaltuk el magunkat, míg Sebi-t fel nem hívta valaki.
- Valaki beszélni akar veled. – közölte Sebi egy cinkos mosollyal, mire én kissé ijedten, de elvettem a telefont.
- Helló szépi. – szólt bele az a hang, amitől kezdek rákot kapni. – Nem vetted fel a telefonod.
- MERT A SZERVÍZBEN VAN, MIVEL MIATTAD BETÖRTEM. – ordítottam bele szegény, szerencsétlen készülékbe, majd nyugodt mosollyal az arcomon kinyomtam Lewist. Mindenki ijedten nézett rám, mire én egy olyan „igen, Ő volt, ne akarjatok vele összehozni" fejjel visszahuppantam a gumimra, majd vártam az esti edzést. Itt is Rosberg nyert, csak a meglepetés kedvéért. Eléggé unottan utaztam haza, a sofőr bácsitól megkaptam a megjavított telefonom, a hotelben egy óriási habfürdőt csináltam, majd egy kis esti Full House/Netflix nézés után elaludtam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a felettem lévő emeleten minimum nyolcvan erősítővel gitározik. Feltrappoltam a szobához,ahol kopogás nélkül nyitottam be.
- Hali szépi. – hallottam balról Lewist.
- Muszáj hatvan-milliárd erősítővel tépni a tulipános gitárod húrjait? –kérdeztem olyan idegbeteg csirke fejjel.
- Felébresztettelek? – kérdezte bűntudattal az arcán.
- Dehogy, csak a te kedvedért kócoltam össze a hajam és vettem fel pizsamát,sőt, még a kávémat is ki hibernáltam a pocimból, de tényleg. – közöltem, mire elnevette magát. Huuuuuuu, én esküszöm, majdnem megtörtem. Nem jó ez így.
- Miért hívsz szépinek? – kérdeztem, miközben lehuppantam az ágyára.
- Mert szép vagy, és imádlak, úgyhogy alap, hogy kell neked egy becenév. –suttogta egy csábosnak szánt mosollyal, ami egyből észhez térített.
- Találj ki valami hihetőt. – közöltem flegmán, majd visszacsörtettem a szobámba, ahol a hajamat összefogtam, majd mivel zavart, hogy az alja csikizi acsípőmet, mégis kiengedtem. Felkaptam egy Calvin Klein feliratú fehér pólót, egyfarmert, sportcipőt, rose gold (nem tudom magyarul, ne utáljatokkkkkkkkkk)bőrdzsekit, egy sapit és egy táskát, majd lerohantam a kávémért és már pattantam is be a kocsiba. Tulajdonképpen egészen a kezdésig elvoltam azzal,hogy a Snapchat filterekkel játszottam, utána pedig feszülten figyeltem a kis kivetítőt a bokszban. És végre megtört Rosber töretlen előnye: Sebi vezetett, Kimi egyből utána, a Mercedesek pedig közel fél másodperccel levoltak maradva. Én egy olyan „Oh yeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee" fejjel ugráltam körbe a bokszban, a többiek pedig egy kicsikét nevetgéltek, esetleg velem együtt vonatoztak a bokszutcában, miután bejöttek a kocsik. Kimi nagyon fáradt volt, így hamar lelépett, így Sebit boldogítottam, egészen addig, míg meg nem érkezett a sofőr.
- Rozi, egy fiatalúr, ahogyan te szereted hívni, bizonyos, „agyrákot kapok az idióta becézgetésétől" küldi önnek. – mondta a sofőr, miközben egy gyönyörű,mély bordó rózsákból álló csokrot nyújtott át nekem.
- Úristen... - suttogtam a csokor láttán. – Egy dolgot jegyezzen meg a sofőrbácsi: ennek az udvarlónak vannak jó pillanatai, de nem szabad elfelejteni,hogy ettől még nem kedvelem.
- Szerintem kedveled, csak annyi köztetek a fal, hogy mindketten elnyomtátok,és zavar, hogy te is így érzel iránta. – mondta apám.
- Emberek, Lewis 31 éves! – közöltem, majd mivel a kocsi már megállt,kiszálltam és miután a rózsáimat elhelyeztem, felmentem abba a szobába, ahol reggel idegrohamot kaptam.
- Köszi a rózsát. – kezdtem rögtön, mire elnevette magát. – Ne nevess, az nem ér.
- Tudom, hogy bírsz.
- Nem feltétlenül utállak annyira, mint régen, de ettől még egyáltalán nem kedvellek. – közöltem.
- Ez esetben gondolom, nem kapok ölelést. – mondta már-már suttogva.
- Jól gondolod. Jó éjt. – mondtam, majd lementem volna.
- Hé, Szépi, álmodj szépeket. – mondta nevetve, majd becsukta az ajtót.Megcsóváltam a fejem, majd lementem, gyorsan lezuhanyoztam, majd már be is dőltem az ágyba és magamhoz ölelve a miniatűr Jar-Jar-omat, elaludtam.

All the love, Ch