No love between us || Carl Grimes

01. | 30.

Aztán eszembe jutott valami.

A kezemre kötöttem a vörös textildarabot.

Hogy miért is tartottam ezt jó ötletnek, azt nehéz lenne körbeírni. A legegyszerűbben talán úgy magyarázhatnám el, hogy Brianért tettem.

Az ép vállamra helyeztem a táskát, kifelé vettem az irányt, de ekkor megakadt a szemem valamin.

A másik ágyon, ahol Natalie volt, megpillantottam egy kisméretű válltáskát. Felvont szemöldökkel lépdeltem oda hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem.

Emlékeztem rá, ez volt rajta Nat-en akkor is, mikor a benzinkúton előtűnt a semmiből.

Ahogy közelebb értem feltűnt, hogy a táska félig nyitva volt. Végül túl közel merészkedtem, s teljesen beleláttam.

Legalább húsz, kicsi csomag kokain hevert benne.

Hűha...

Néztem egy nagyot, aztán még egyet, végül majdnem szívrohamot is kaptam, mikor Natalie kopogtatott a kitátott ajtón.

Kettős érzések támadtak fel bennem. Hihetetlen, hogy Natalie mindent elmondott magáról, kivéve azt, hogy drogozik. Másrészről meg azért voltam felháborodva, mert ezek szerint engem nem akart vele megkínálni. De ami a legfontosabb, hogy ha ez nála van, és rajtam kívül bárki más tudomást vesz róla, neki annyi. Én meg nem akarom, hogy ez megtörténjen.

...

Miután Natalie hosszasan magyarázkodott nekem a kokoról meg egyebekről, elbúcsúztam tőle aznapra, és felmentem a szobámba a férfi részlegen.

Nem haragudtam rá, egyszerűen csak meglepődtem. Natalie ebből az új szögből nézve totálisan más, mint amilyennek megismertem. Kellett némi egyedül töltött idő, amíg ezt elfogadhattam.

Akkor vettem észre, hogy álomba merengtem magam, mikor hangos léptek zajára felkeltem.

Két férfi tornyosult felém. Ismertem őket. Walter és Larry.

A Vezető jobb, és bal keze.

Egyből tudtam mit akarnak. Brian "eltűnése" óta, felbukkantak már párszor mellettem az udvaron a Vezető emberkéi, hogy "álljak át a sötét oldalra", de én igyekeztem nem komolyan venni őket.

De az nagy szó, ha a két főember jelenik meg előttem, ráadásul a saját szobámban.

- A Vezetőnk hívat téged. - szólalt meg Walter.

Mivel a bátyám verőlegényekként is beállította őket, úgy döntöttem nem tiltakozok, amíg nem szükséges. Elvégre, nincs okom aggodalomra, talán csak a nagyfater csevegni kíván velem.

Amint felálltam, a két fickó jobban megfeszült, és minden mozdulataimat pislogás nélkül figyelték.

Kivezettek az ajtón, át a folyosón, le a lépcsőn, ki az udvarra, és csak akkor tudatosult bennem, hogy most fogom először látni a Vezetőt testközelből. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat, mivel a bátyám élménybeszámolóiból kifolyólag, túl sokat tudok ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon.

Walter és Larry kinyitották a Vezető kis "irodaépületének" ajtaját, majd ott is felmentünk egy csigalépcsőn, a fenti folyosó végén pedig az az ajtó nézett vissza rám, aminek a túloldalán a Vezető várt engem.

Larry előre ment, bekopogott, majd lenyomta a kilincset. Walter mögöttem terelgetett be a szobába, az íróasztal elé.

Nem voltunk egyedül. A Vezetőt nem láttam a teremben, viszont bent tartózkodott majdnem harminc nő, és még néhány férfi, a Vezető kutyái közül. Furcsának találtam a helyzetet. Nagyon furcsának.