No love between us || Carl Grimes

01. | 07.

Kinyitottam a szememet. Először a fejem kezdett sajogni. Odaakartam kapni a kezemet, de mihelyst felemeltem, abba is erős fájdalom nyilallt. Észrevettem, hogy az egész karom gondosan be van kötözve, nem értettem miért. A másik kezemet emeltem hát a fejemhez, azon is megtapogattam a kötszert. Lenéztem a lábamra, amit nem éreztem. Pánikba estem, azt hittem levágták, de szimplán csak eltakarta a takaró. Jézus, hogy sérültem meg ilyen szerencsétlenül?

- Carl! - Jane sebesen közeledett felém. Szó szerint rám borult és átölelt. Felszisszentem a hirtelen jött fájdalomra, de nem akartam hogy elengedjen.

- Mi a fene történt velem? - Kínomban nevetni kezdtem, de rájöttem hogy az is fáj, ezért inkább abbahagytam.

- Mire emlékszel? - Jane még mindig rám volt tapadva.

- Hát, volt az a két járkáló, aztán beleestem a vízbe. Súrolt a golyó, és vérzett a tenyerem.

- Elájultál. - Felnézett rám, majd folytatta. - Öhm, visszaestél és beverted a fejed. Ami a karodat illeti, nem csak a tenyered sérült. - Na ne mond...

- Te jó ég, kifeküdtem ennyitől? - Újra elmosolyodtam, de a nevetést inkább mellőztem.

- Ja nagyon puhány vagy. - Vigyorodott el Jane, én pedig felvontam a szemöldököm. - Ráadásul még szívbajt is hoztál rám... - Tettetett sértődöttséget, és felült elém az ágyon.

- Már ne is haragudj, de te találtad el a lábamat. - Vágtam vissza, Jane elszégyellte magát. Én nyertem!

- Izé azt sajnálom. - Lesütötte a szemét. - Nem volt szándékos...

- Hm, pedig már azt hittem, tényleg el akarsz tenni láb alól. - Megint magamon nevettem, Jane is elmosolyodott. - Amúgy hol a szarban vagyunk? - Kérdeztem néhány perc után, mikor körbenéztem a szobában. Határozottan nem a sajátunk volt.

- Jason szobája. Idehoztak be, mert ez van a legközelebb. - Magyarázta.

Ekkor kopogtattak az ajtón, mindketten odanéztünk. Gary, az orvos, jegyzetekkel a kezében közeledett felénk.

- Carl, hogy érzed magad? - Kérdezte, a papírlapokat letette a szekrényre és rám figyelt.

- Mindenem fáj, és nem érzem a lábamat. - Mondtam egyszerűen, Gary vizsgálgatni kezdett. - Miért ájultam el?

- Sok vért veszítettél. A fejed is fáj?

- Eléggé. - Válaszoltam.

- Nos, a lábadat elérzéstelenítettük, mikor megműtöttük. A lövedék nem csak súrolta, valamennyi bele is fúródott, azt pedig ki kellet szednünk.

- Csak pazarolták az érzéstelenítőt, túléltem már egy ilyen műtétet nélküle. - Kicsit jól esett ezzel hencegni, bár akkor majdnem bele is haltam, szóval nemigazán jött be.

- Sokkos állapotba kerültél volna, azt nem érdemes megkockáztatni. - Ezzel is tisztában voltam, akár orvosnak is mehetnék. - A fejed az ütés miatt fáj, vagy a piruláktól. - Ez sem volt túl okos megállapítás, magamtól is rájöttem volna. - Enyhe agyrázkódásod is volt, csodálkozom hogy ilyen hamar felébredtél. - Abbahagyta amit csinált, akármi is volt az, aztán írkálni kezdett valamit a jegyzeteibe. - Miranda cseréli majd a kötésedet. Rendbe fogsz jönni. - Rám mosolygott, aztán kiment a szobából.

- Ez most olyan volt, mintha be sem jött volna. - Önelégülten mosolyogtam Jane-re, a lány megforgatta a szemeit.

- A nagy Carl Grimesnak még orvos sem kell. - Nevetett, majd végignézett rajtam. - Azt hittem, megharapott az a köcsög. - Ismét a szemembe nézett, én pedig felültem az ágyon.