Közöd?..

4

Egy párnával vár... Nem törődve ezzel a ténnyel, ugrok neki. Ő velem az ölèbe megfordul, majd becsukja az ajtót és rám néz.
-Beszélgessünk.-mondja, leül a földre.
-Beszélgessünk.
-Ne haragudj. Tudom hogy elrontottam. Nem akartalak megbántani... Részeg voltam, nem gondolkoztam.
-Tudom.. Jobb így. Ha úgy derül ki, hogy van valakije, hogy már együtt vagyunk, akkor most teljesen össze lennék törve. Sőt... köszönöm.-hullott le egy könnycsepp az ölembe.
-Ezt te se gondolhatod komolyan! Részegen megcsókoltalak! Legalább egy pofont had kapjak!... még a végén azt hiszem belém szerettél...-néz rám, majd megölel. Josh régen is sokat törődött velem, és Őt is nagyon szeretem. Ha valami baj van, akkor azt megérzi, és tesz ellene.
Visszamegyünk a többiekhez, akik idő közben megterítettek. Miután megettük az ebédet, a fiúk mosogatni mentek, míg mi kiültünk az erkélyen lévő hinta- és függő ágyba. Matt ebéd után haza is ment, és miután megkeresték a kis zsákokat Roli, Ad és Dom aludni-, Dave és Rob elmentek valahova, Josh pedig kiült hozzánk. Épp arról beszélgetünk, hogy holnap el kell menni vásárolni, amikor csengetnek.

Felállok, majd az ajtó felé veszem az irányt. Mikor kinyitom, egy ragyogó gesztenyebarna szempárral találom szembe magam. Mikor rájövök ki a tulajdonosa, csuktam volna be az ajtót, de megtámasztja. Dühösen nézek rá, majd megfordulva szobámba veszem az irányt. Ott Dom aludt(?), így megállva az ajtóban mosolyogva figyelem. Egyszer csak valaki mögém lép, majd hátulról átölel. Josh..
-A nappaliban vár rád. Beszélnetek kell.
-De nem akaroook-kezdek el hisztizni. Ő csak elkezd felé menni, miközben még mindig engem ölel. Mikor oda érünk, egy kíváncsi szempárral találom szembe magam. Josh ad még egy puszit az arcomra, majd visszamegy az erkélyre.
-Ne haragudj. El akartam mondani.
-Jó. Nem haragszom. Most már mehetsz.- majd megfordulva a szobámba indulok. Csakhogy ő követ. Azonban a szobámban megakad a szeme az ágyamban fekvő fiún. Betakarom, majd egy apró puszit nyomok arcára.
-Azt hiszem nem csak én nem mondtam igazat.- ezzel sarkon fordul és elmegy. Elkezd esni az eső. Befekszem Doma mellé, aki magához húz és átölel. A mellkasára hajtom a fejem, és úgy alszom el...

Este Domára keltem fel. Rajtam feküdt, lábaink össze voltak gabalyodva. Elkezdem ütögetni, erre ő kérdőn néz rám.

-Mi van?- kérdezi a legnagyobb természetességgel.
-Az, hogy rajtan fekszek.
-Tudom. És?
-Éhes vagyok.
-Akkor egyél.-nane! Kösz bazdmeg, magamtól nem jöttem volna rá, hogy a problémát így kell megoldani...
-Kiviszel?-nézek rá boci szemekkel. Erre Ő felkap a kezébe. A konyha, sőt az egész lakás üres volt. Asszem' a többiek alszanak. Azt veszem észre, hogy elkezd valamit sütni. Odaállok mögé, átölelem és úgy próbálok kikémlelni a válla fölött. Palacsinta!! Nyammiii... Kisüt pár darabot, megtölti és leülünk enni.
-Uuu nagyon régen ettem már! Amúgy ma itt jár.
-Mit akart?- kezd egyből dühös lenni, izmai megfeszültek
-Beszélni. Aztán látta amikor betakartalak, és megsértődve elrohant. Amúgy miért alszol mindig nálam?
-Mert szeretek veled aludni. Meg jó téged ölelgetni.-néz mosolyogva. Miután megettük, felöltöztünk és elmentünk deszkázni a partra.

Jó idő volt, elállt az eső. A kikötőbe most is rengetegen voltak. Miközben "trükköztem" sokan meg is bámultak. Majd leültünk a partra. Sokáig ott voltunk. Az emberek már csak lézengtek, mikor elindultunk. Épp egy üres helyen megyünk, amikor bele nyilal a fejembe a fájdalom és elesek. Minden elsötétült körülöttem..

Sötétbe ébredek. Fáj a fejem. Körülnézek, ez a saját szobám. Doma ül az ablak párkányon. Megpróbálok felülni, de a csuklómba éles fájdalom nyilal. Fogok egy párnát a másik kezembe, és hozzá vágom. Abban a pillanatban mellettem terem
-Jól vagy? Nem fáj semmid?
-Nem, jól vagyok. Mi történt?
-Hazafele jövet elestél. Én hoztalak haza.
-Arra emlékszem hogy fájt a fejem. De másra nem. Na mindegy. Többiek?-aggódva néz, majd megfogja a kezem, magához ránt, és megölel.
-Megijesztettél.
-Ne haragudj.-húzom el a számat. Eltolva magamtól egy puszit adok az arcára, majd felállok. A csuklóm szörnyen fáj.. a fürdőbe megyek, ahol egy fáslival bekötöm a kezem, majd egy pulcsit veszek fel, hogy ne látszódjon. Mikor kiérek a nappaliba, 3 gyanakvó szempárral találom szembe magam.
-Jól vagy?
-Nem esett bajod?
-Nem szédülsz? -kérdezik egyszerre. Eskü rosszabbak mint a rendőrök.
-igen, nem és nem. Hány óra?
-3. Menny aludni. Késő, azaz korán van. Szia! -ezzel elkezd a szobám ajtaja felé tolni. Roli néha olyan, mintha az anyám lenne...

A szobám üres, így Domáéba megyek. Ott befekszek az ágyba és nézem az erkélyen füstölő fiút. Miután elszívta, bejön, elkezd átöltözni, majd az ágy felé fordul, és akkor vesz észre engem. Elmosolyodik.
-Tehát ennyire szeretsz?
-Élni nem tudnék nélküled..- nézek rá morcosan.
-Tudom- majd pimasz mosolyra húzza a száját. Ad egy jó éjt puszit, és (megint) egymást átölelve alszunk el...

Halihó!!
Ma nézem, a történeten már 36 megtekintés van! Te atya úr isteeen... nagyon örülök. Remélem tetszik ez a kis rövid béna részecske. Boldog nyuszit! Sziasztook.