💜 ARMY (18+)

24. Partraszállás

Taehyung

A Hannam-dongi küldetésünk igencsak furára sikerül. Mire kiérünk a srác címéhez, már nem találunk ott senkit. Csalódottan tanakodunk a kedvenc tizedesemmel, hogy hogyan legyen tovább, miközben már hív is Kim százados, hogy a dezertőr bázisa jelezte, visszatért a kószáló, és szánja-bánja amiért késett.
Így Borammal feladatot vesztve sétálunk a Daesagwan-rón vissza a Yongsan park felé. Nem sietünk, hisz van még a szolgálatból hátra elég sok nap, élvezzük egy kicsit a város lüktető atmoszféráját.

- Oppa, ha már így lett egy kis szabadidőnk, nem bánod, ha lelépek? Csak egy órácskára. El kéne intéznem valamit - húzódik mosoly Boram elpiruló arcára. Nahát, csak nem valami randevú féléje lesz?
- Tizedes, te vagy az elöljáróm, ha lelépsz, hát lelépsz, majd megvárlak valahol. Mégiscsak együtt kellene visszatérnünk a központba.
Boram bólint, és elsiet. Így magamban baktatok tovább Hannam-dong szívében.

Beharapom a szám a belém hasító gondolatra. Valami vonz. És ez a valami egy felkapott étterem. Megrázom a fejem. Nem szambázhatok csak úgy be, hogy nézne az ki? Helló Kuksi, csak erre jártam, teljesen véletlenül, és azon gondolkodtam, hogy esetleg bekaphatnék-e valamit - elvigyorodok magamban az ostoba eszmefuttatásomon. Nem-nem, szigorúan csak elsétálok a Pot-Got felé, éppen ránézek. Messziről.
Úgyis vacsoraidő van, földi halandó oda nem jut be foglalás nélkül még a következő évezredben sem, szóval abszolúte semmi veszély sem fenyeget.

Néhány utcasarkot beveszek, mire meglátom az épület homlokzatának kellemes sötétbarnáját. Az ajtó feletti tábla halványan világít, a hívogató neonfény finoman szóródik a járda kövére. Egyik lábamról a másikra állok, a kezeimet a zsebembe dugom, majd újra kiveszem. Nem tudom eldönteni, hogy mi legyen. A szájharapdálásom gyorsulni kezd, ahogy a pulzusom is. Lazán elmegyek előtte, aztán lelépek a francba - döntöm el.

Ahogy elhaladok az étterem üvegajtaja előtt, akkor ér az első meglepetés. Tök üres. És sötét.
- Mi a bánat? - merül fel bennem a gondolat. Közelebb slattyogok az ajtóhoz, a kíváncsiságom hajt. Ránézek a pici táblára: hétfő a szünnap. Ez sok mindent megmagyaráz. Az órámra pillantok, vajon Boram meddig akar elleni? Ekkor veszem észre az étterem mélyén, a konyhából kiszűrődő fényt.

Egyedül van bent. A szép, dombormű testével tesz-vesz egyedül. Ahogy elképzelem a jelenetet, a fejemben valamiért csak a szürke kötényét viseli, alatta teljesen meztelen. A sokat látott előkészítő asztala felé fordul, azt törölgeti szorgalmasan, nekem háttal áll, a kötény kötője szorosra van húzva a vékony derekán, és azt a szép kerek fenekét nem takarja semmi. Mögé lépek, a csupasz dombjaira simítom a tenyerem, míg a másik karommal átölelem. A fejemet a tincsei közé fúrom, az orromat eltelíti az óceán szaga...

Ez a vágykép tör rám hirtelen, majd mire felfoghatnám, már kopogtatok is az étterem ajtaján. Amikor nem érkezik rá reakció el is akarok indulni, de aztán meglátom az alakját a kiszűrődő fényben, ahogy felém tart. Ez a kép túl erős ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam. Ekkor a kezem önkéntelenül emelkedik és koppint rá az üvegre újra.

A szívem még mindig hevesen dobog, de most már nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Az ajtó lassan kinyílik, és Kuksi meglepett arca tűnik fel előttem. De a szemei ettől függetlenül várakozóan csillognak rám a fényben, és én elveszek egy picit bennük. Az étterem melege és Kuksi jelenléte minden kételyemet eloszlatja amint belépek, és követem őt a konyhája felé.
Ebben a pillanatban elhiszem, hogy jól döntöttem.

*

Pár nappal elteltével Borammal megint küldetésen vagyunk. Ansan tengerpartján támasztjuk a fehérre festett korlátot a sétány mentén. A víz felől fújó langyos szél hideg páralöketeket küld az arcunkba. Ez mutatja még a távozóban lévő tél erejét, az enyhe idő ellenére.
- Nem értem, mi késztette Hongot erre - tanakodik magában Boram. - Már a szolgálata felén túl volt, tizedesi rangban. Miért akar valaki lelépni, és vállalni a büntetést ilyenkor? Jobban járt volna, ha már kibekkeli ezt a kis időt - huzigálja szórakozottan le-föl a tableten Hong aktáját.
- Nemtom én sem - vetem oda szórakozottan, mert épp Yoongival váltok elmélyülten kedveskedő üzeneteket.