Követem a húrok lágy dallamait,
Egy megtört lélek, fájó szavait,
Nézem a sorokat a hős elbukik,
Az erő elvész ha a szív megtörik.
A vers pár szakasz tiszta fájdalom,
Tinta melynek nem jár szánalom,
Megőrjít mintha én vésném papírra,
Szívemen át gázol egy égő paripa.
Minden sor,hang,rím csak te vagy,
Elengedtem de ő el nem hagy,
Nem jár a magam fajtának kegyelem,
Nincs nagyobb bűn mint a szerelem.
