Este van csillag háló az égen,
Este van néma üresség a téren,
Fent az égen csillag ragyog rám,
Messze az ég messze a hazám.
Csillag fénylő csillag a milliók közt,
Sötétség leple a lelkembe költözött,
Ragyogj rám mint remény sugár,
Hisz lelkem szerelemtől üres már.
Hiányzik, hogy ne légy idegen,
Még a csillag is közelebb van az égen,
Ahányszor az égre némán fel nézek,
Tudom az angyalok közt elvesztelek.
