Nem tudom, hogy működik a szívem
De egyszer biztos, hogy ki tépem,
Néha olyan mint a vonat, zakatol,
Máskor alszik nem kel fel a zajoktól.
Százak szépek, köztük is vannak szebbek,
Kik szava arany s kik szemükkel megölnek,
Kár, hogy szívükön vas lakat díszeleg,
Szemük is csak a kirakattal hízeleg.
Hiába hoznám le a fénylő csillagokat,
Törnék szét érte bármilyen kő falat
Nem lenne elég de senkiért nem változom,
Úgy látom maradjanak az égen az angyalok.
Csak a szívem ne lenne magányos,
Ne keresné az érzelmet mi olykor halálos,
Ne kémlelné szemem a csillagos kék eget,
Nem kérdezném vajon hol az aki szeret?
