Széttört szívem darabjait ragasztom,
Ha készen van ígérem dobozba rakom,
Ne érje semmi már, elrejtem ne lásd
Küszködő dobogást ne kérdezd, ne bántsd
Dobozba rejtve minden bánat és öröm,
Elrejtve fent a padláson a lomok között,
Mint csatatér melyen csak a pusztulás,
Szívem darabjain nincs már semmi áldás.
Sarokba dobva gyűljön rajta az idő pora,
Forrjon be sebei míg el nem jő az ő kora,
Pihenj eleget égtél túl táplált a szerelem,
Dobozba rejtve múltam és minden hitem.
