Fekete utca, szürke emberek csendben,
Szürke házak, szürke ablakok,
Van szép ebben a rohadt életben?
Néhol tiszta, néhol sötét pillanatok.
Mégis van ki út ebből az egészből,
Látom már a fényt amit elvesztetem,
Lassan ki török a saját börtönömből,
Feltámad a hamvába holt érzelem.
Szürke ablakok és házak most színesek,
A fekete utca színes virágokba öltözött,
Az égen újra fehér a szürke fellegek.
A színes világ egy szempárba költözött.
