Eljött az éj a sötétség leple leszáll,
Mindenütt a csend őrként áll,
Magához húz, vonz ez a feketeség,
Valaki menekülne, de rajtam nem fog a rettegés.
Húzz magadhoz sötétnek angyala,ez nem kérés,
Csak néma szótlan könyörgés,
Vonzz a feketeség mióta szemedbe néztem,
Azóta szép az éj, pedig régen még féltem.
Sötét csak meg nem értett félelem,
Sokan nem lássák mi van túl az értelmen,
Eltörpül a szép ha leszáll az éj, miért?
Sötét angyal kit senki meg nem ért.
Találd meg a fényt és szép lesz a sötét,
Sötétben tudod értékelni a nap fényét,
Én mégis sötétbe vágyom a csend szavára,
Mi a bennem dúló sötétséget magyarázza.
Lassan elalszok, talán lesz ki felráz,
Ha véget ér a sötétség láza,
Nap felkel és hallgatok s az éjre gondolok,
Holnap újból az éjjel együtt rohanok.
