Rettegek, nem a mától a holnaptól,
Hol még a dal is hamisan szól,
A bús, keserű magánnyal fekszek,
Még is érzem nem egyedül ébredek.
Félek, hogy újra megszólít a szerelem,
Mit mondjak ha már nem keresem?
Mégis rám talál néha messzi helyeken,
Nem lehet mindig sorstalan véletlen.
Már nem tudok hinni az érzelemnek,
Sem a kámforral szálló vak reménynek,
De érzem ismét lángra gyúl szívem,
Világítunk együtt ha ott leszel velem.
