Mond hiszel még a csodákban?
Én már nem tudok hinni az álmomban,
Láttam virágokat méltatlanul elhervadni,
Szenvedélyből épített érzelmet porrá égni.
Magányból kő falakat építeni börtönnek,
Benne élek de köszönöm az istenek,
Olyan lettem mint harmat csepp a levélen,
Kis csepp ként él de eső ként ér földet.
Olyan lettem mint árva könyv a sarokba,
Mit rejt magában talán csak isten tudja,
Úgy élek mint a hold között a csillagok,
Itt vagyok de belőlem mindig mást látok.
Mond hiszel még a mesékben?
Hol van még út a fakó reményhez,
Hol boldogan élnek míg meg nem halnak,
Mond hihetek még ennek a hazugságnak?
