Meredten nézek, gondolkozom,
Egy hangú jelenem elhagyom,
Bejárom emlékeim sűrű erdejét,
Meg pialantom utolsó emlékképét.
Már halvány de csak ezt nézem,
Már nem tudom miért is szeretem?
Akaratlanul csak mosolygok rajta,
Valaki a szívét az emlék közt hagyta.
Ott hagyom a képet úgy is halovány,
Nem lehet senki szívemnek bálvány,
Olykor mégis jó vissza gondolni rá,
Ki is volt valójában a vad rózsám?
