Ishigami falu lakói egy este úgy döntenek mulatságot tartanak. Ezzel szeretnék levezetni a felgyülemlett feszültséget a sok munka miatt ami a télre és a Tsukasa birodalom elleni harcra való felkészülés miatt volt szükséges. Senkuu csak messziről fi...
-Ez a szar kirázza belőlem a lelket is!-Kiabálta Gen, miközben a tankként szolgáló kezdetleges autót próbálta vezetni. -Pedig szoktasd hozzá magad, mert te fogod vezetni.-Válaszolta nyugodtan a mellette ülő Senkuu. A tudós ragaszkodott hozzá, hogy Gen vezesse, mivel ő volt az egyetlen akinek a kővilág előtt volt jogosítványa. A mentalista nem is igen ellenkezett. Már több nap telt mióta sikeresen elvitték a telefont Senkuu “ sírjához” és nagy bűntudat mardosta a lelkét Króm elfogása miatt. Szerette volna ha ezután minden a terv szerint megy, ám ez sem így lett. Végül a telefonos átverésük sem úgy ment ahogy azt eltervezték. Senkuu nem tud hazudni, és be kellett látnia, hogy mióta ilyen közel áll hozzá, ez neki is egyre rosszabbul megy. A mentalistának fogalma sem volt hova fog kilyukadni ezt a történet. Egyedül abban reménykedett, hogy Krómnak nem esik majd baja amíg fogságban van, és be tudja majd fogni a nagy száját. Azt már végképp nem tudta el gondolni hogyan fogják onnét a kedves barátjukat kiszabadítani, de mindig azzal nyugtatta magát, hogy eddig végül is minden jól alakult ha nem is a terv szerint ment. Senkuu okos és hamar új terveket fabrikál. Könnyen alkalmazkodik az új nehézségekhez. Úgy érezte amíg mellette van addig biztos minden rendben is lesz, hisz nemrég a tudós ezt mondta neki… Azt mondtad amíg látlak nincs okom sírni… Jelenleg csak ebbe kapaszkodom Senkuu chan…
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*Néhány héttel később* Ezt nem is hiszem el!-Kapkodta a fejét a mentalista miközben az izzadva aggodalmas arccal gondoskodó tudóst figyelte. Odakintről csata hangja szűrődött be, Króm idegesítő csendben volt, Senkuun pedig látszott, hogy szenved. Nemrég még teljesen más dolgokon kellett gondolkodnia. Nemsokkal ezelőtt azon küzdött, hogy újra tanuljon vezetni, most pedig hirtelen egy ilyen helyzetben kell talánia magukat. Semmi nem ment a terv szerint, de végül csak visszakapták Krómot, ennek ellenére mégsem pihenhetnek meg…Azért mert amíg ő itt a fejét töri a barlang biztonságában, mások az életüket kockáztatva harcolnak. Nem elég, hogy harcolnak, de mind arra számítanak, hogy a végén a tudós fog megoldást találni minden problémájukra. Az én Senkuu chanom mindig rossz szerencsével bír…. Ez most is kiütközött. Semmi nem úgy alakult ahogy terveztük, de ennek ellenére, még mindig van esélyünk fordítani a dolgokon. Valahogyan, eddig is mindent meg tudtunk oldani. A többiek kint harcolnak és védik a barlangot. Biztos vagyok benne, ha kéne estig ott küzdenének, de időt fognak arra biztosítani, hogy mi, akik csak az eszünkkel tudunk harcolni kitaláljunk valamit. Nem háríthatunk mindent Senkuu chanra… Valahogy nekem is segítenem kell rajta…. Bárcsak okosabb lehetnék… Senkuu chan eddig mindig mindenkinek tudott segíteni…-Nézte őt aggodalmasan Gen.-De mi lesz most amikor neki lenne szüksége segítségre? Ő maga nagyon szeretett volna segíteni neki, bár nem tudta hogyan tehetné. Ennek ellenére mégsem tudta csak úgy hagyni, hogy egyedül szenvedjen ebben a helyzetben. -Senkuu chan! Csak mondd, hogyan segítsek! Biztosan ki tudunk együtt találni valamit. Nem kell mindig egyedül gondolkoznod!-Mondta. Bár mindezt nyugtatásnak szánta szemmel láthatóan ő maga talán még idegesebb volt mint a tudós. Ennek ellenére őt figyelve, úgy tűnt a tudós tekintete mégis megenyhült. Nem jutott el teljesen a füléig, hogy miket mond Gen, de valóban megnyugtató volt hogy még ebben a helyzetben is ,,Gen”-ként viselkedik. A mentalista ruhájának ujjából hirtelen sok minden kezdett előbukkanni, miközben mindenfélét hadovált össze vissza, csak úgy ontotta a tárgyakat. Gen lepődött meg rajta a legjobban amikor a tudós tekintete őszintén felcsillant. Hihetetlennek találja, de úgy tűnt tényleg meg tudta segíteni őt egy ötlettel. Gen…-Nézett rá csillogó szemekkel Senkuu.-Talán te nem érted hogyan, de még ebben a szorult helyzetben is meg tudtál menteni valahogyan, csupán azzal, hogy vagy nekem.
