11.rész-Kémiai instabilitás

36 5 40
                                    

Senkuu másnap kótyagos fejjel, és zsibbadt vöröslő szemekkel ébredt. A kifakadása után százszor megigértette Suikával, hogy senkinek, de legfőképp Gennek nem mondja el ami tegnap elhangzott. Egyrészt fogalma sem volt mit szólna a másik ehhez, másrészt pedig, ő maga sem tudta, mit szeretne kezdeni ezekkel az érzésekkel.

Ami köztünk volt, jó kis szórakozásnak indult. Akkor úgy tekintettem rá, mint egy izgalmas játékra. Mostanra pedig rá kellett jönnöm, hogy ennek a...,,játéknak" nagyon csúnya végkimenetele lett. Próbáltam kiszálni belőle, mielőtt még sokat vesztettem volna, de azt hiszem...hát rendesen ...úgy százmilliárd százalékban cseszhetem. Bekerültem a hülye Gen bűvkörébe, de úgy istenesen. Végül még ha próbáltam is védekezni ellene mégis jól ki tudott cseszni velem. De hát nem ilyen egy jó mentalista? Az a szemétláda... legalább száz lépéssel előttem járt. Igen ahogy tegnap kimondtam, hiányzik. Nagyon is hiányzik. Annyira hiányzik, hogy nem tudok miatta józanul gondolkodni. Az pedig, hogy hiányzik, rohadtul nem jelenti azt, hogy jó nekem ha a közelemben van. Kohaku mindig azt mondta, ha már meg tudom fogalmazni az érzéseimet az jó. Ezután eldönthetem mit kezdjek velük. Basszus...Ha nem Genről lenne szó...Jobban mondva, ha nem ismerném ilyen jól, hogy milyen. Ha nem tudnám, hogy gondolkodás nélkül hátba fog szúrni az első adandó alkalommal... Ha nem tudnám, hogy mindent érdekből tesz... Ha nem kéne folyton amiatt aggódnom, hogy mikor tesz keresztbe...

Ha nem lenne ez a sok ha... Akkor nem szabnék gátat ezeknek az érzéseknek. Annak ellenére is, hogy zavarosnak találom az ilyen kapcsolatokat, olyan jó érzés lenne felszabadultan vele lenni, hogy simán bevállalnám. Nem érdekelne semmi, hogy mások mit mondanak, ha rosszalló pillantást kapnék, egyszerűen nem érdekelne, csak legyen velem. Így viszont bárki mondhat bármit, legyen az a saját szívem is, amíg nem tudok benne bízni, nem vagyok képes vele lenni...

-Na és Suika.-Fordult oda a kislányhoz Gen.-Senkuu papa hogy van? Sikerült elaltatni? Minden rendben vele? -Érdeklődött fáradt mosollyal az arcán a mentalista.

Suika teljesen ledermedt. A kislány egész testében remegni kezdett. Fogalma sem volt mi lenne most a helyes. Megígérte Senkuunak, hogy nem árulja el mi történt, de Gen annyira aggódik miatta. Látta rajta, hogy ő maga talán egy percet sem aludt, mert csak a másikon gondolkodott. Olyan jó lenne ha Gen tudná, hogy ez az érzés kölcsönös, és ahogy neki hiányzik Senkuu, a másik is ugyanezt éli meg.

-Senkuu papa aludt.-Mondta hebegve.

-Ennek nagyon örülök.-Válaszolta Gen.-És minden rendben vele? Jól érezte magát?

Suika tovább remegett. Nem akart a pót mamájának hazudni, ugyanakkor az sem lett volna szép ha a Senkuunak tett ígéretet szegi meg.

-Suika szerint...-Kezdett bele nagy nehezen.-Senkuu papával nincs minden rendben.

A mentalista arcán őszinte aggodalom futott át.

-Miért?

-Hogy is mondjam...Senkuu papa olyan...nem olyan mint Senkuu papa.

Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)Where stories live. Discover now