4.rész-ionos kötés

37 5 0
                                    

Sötét csillagos éjszaka volt. Az évszakhoz képest nem volt túl hideg vagy szeles az időjárás. Minden igazán nyugodt volt , Gen számára túl nyugodt is. Úgy érezte az éjjel nyugodt csendje egyenesen gúnyt űz belőle. Mégis hogy képzeli a világ, hogy nyugodt marad, miközben benne nagy vihar tombol. Más talán egyenesen repesett volna az örömtől ha felfedezi magában, hogy szerelembe esett. Valakinek talán nincs is ennél csodálatosabb érzés, Gen azonban egyáltalán nem így gondolt erre. Túl sok a rizikófaktor, amellett pedig úgy érezte sikerült a legszerencsétlenebbül ,,választania".

Mindig azt mondtam neked, hogy nem vagy túl szerencsés Senkuu chan.- Gondolta magában Gen.-Most mégis úgy érzem én sokkal szerencsétlenebb vagyok nálad. Miért pont ő? No nem azért mert olyan rossz ember lennél, sőt. Senkuu chan igazán kedves és segítőkész. Sokszor nem mondja vagy mutatja de szereti ő az embereket és igenis figyel rájuk. Ezek ellenére mégis úgy érzem közted és köztem soha nem lenne olyan kapcsolat amire vágynék. Te nem tudnád lekötni magad Senkuu chan...

Soha nem égetnéd le magad azzal, hogy a kezemet fogod az úton...

Soha nem helyeznél ENGEM előtérbe...

Mindig lesz valami ami köztünk állna...

Soha nem szeretnél engem igazán, hiszen te a tudományt szereted. És mégis mi lenne jó abban ha szeretnél is? Csak teljesen összezavarnálak vele. Lerombolnám a racionalitásod, és az eszed helyett a szíveddel kellene döntéseket hoznod, ami biztosan nem menne olyan jól..

Ha odaállnék eléd azzal hogy szeretlek mindenképp összetörnék valamit. Mondhatsz nemet és ellökhetsz magadtól, de talán még rosszabb lenne ha azt mondanád te is szeretsz. Vegyelek el a tudományodtól? Zavarjalak össze és ezzel keserítsem meg mások életét akiken az eszeddel segíteni tudsz? Azt hiszem ez semmiképp nem lenne jó.

Gen úgy döntött ezeket az érzéseket egyszerűen megtartja magának, és a saját érdekben is jobb lesz ha szépen folyamatosan ,,leválik" Senkuurol.

Ebben végül is megvan a gyakorlatom és az ehhez való tudásom. Azt hiszem, fog ez nekem menni. -Határozta el magában a mentalista.

Jobb lesz ha ma sem megyek el hozzá.- Gondolta.- Ha ma meg tudom tenni akkor máskor is.

A fiú végül egy utolsó, merengő pillantást vetett a távolba, majd elindult hazafelé.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Az úton folyamatosan hol a cipője orrát, hol pedig a földet pásztázta. Csak akkor pillantott fel amikor már úgy érezte majdnem odaért. Legnagyobb meglepetésére egy fejvesztve rohanó figurával találta szembe magát, aki épp felé igyekezett.

-Senkuu chan? - Suttogta maga elé meglepetten.

Az említett lihegve állt meg előtte, Gen pedig azon aggódott nehogy kiköpje a tüdejét ott előtte.

Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)Where stories live. Discover now