Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)

2.rész -Az új érdekes kísérlet

-Senkuu chan... - Lihegte kéjesen Gen a másik szájába.- Olyan kis telhetetlen vagy.

-Ohh te csak fogd be.- Sóhajtott neki vissza a másik, majd gyöngéden az alsó ajkába harapott.

Senkuu szobáját ismét kéjes sóhajok és szapora lihegés töltötte meg. A tudós füleiben csak Gen édes orgánuma visszhangzott, a szájában a mézédes csókja, és mindent a szeretkezésük édes illata lengett be. Nem történt több mint tegnap éjjel. A fiúk csak a kezükkel és a szájukkal okoztak egymásnak örömet, újra és újra. Mikor reggel felkeltek, Gen azt várta, hogy a szívükben valamiféle szégyen és megbánás foglal majd helyet. Ez nála így is volt addig a pontig amíg a tudós szemeibe nem nézett, abban pedig csak színtiszta vágyat látott megcsillanni. Gennek fogalma sem volt ki mozdult elsőnek, ki volt az aki először mart éhesen a másik ajkaira, egyszerűen csak minden megtörtént magától. Az egyik pillanatban Senkuu vörös, vágytól izzó szemeit nézte, a következő pillanatban a teste minden pontja forróvá vált.

Senkuu chan...mit csinálsz velem? -Tette fel a kérdést saját maga számára Gen miután épp igyekezett kipihenni az orgazmus okozta fáradalmait.

-Hé Gen.- Jelent meg az arca előtt Senkuu sunyi vigyorral keretezett ábrázata. -Ugye jól vagy?

-Még kérdezed? - Nézett vissza tetetett felháborodással a másikra. -Mit szólhatnék miután csak így letámadott? Egyszerű áldozat vagyok én semmi más.

Senkuu halkan felnevetett, majd játékosan megcsípte a mentalista orcáját.

-Amint időm engedi igyekszem majd sajnálni téged.

-Nézz oda Senkuu chan. Én csak jót akartam neked ehhez képest tegnap éjjel egy ilyen éhes szörnyeteget teremtettem.

-Na látod mentalista, minden a te hibád.- Vigyorgott rá gonoszul a zöld hajú. -Mindig a bajt kevered.

-Na persze...- Húzta el oldalra durcásan a száját Gen.

-Na de tudod mit te csodálatos szemétláda? - Kezdett bele Senkuu miközben játékosan odadörzsölte az orrát a másikhoz. Ezen végre Gen is elmosolyodott. - Köszönöm neked.

-Tényleg?- Nézett rá kerek szemekkel Gen.

-Én élveztem a tegnapit és igazából ezt a ma reggelit is. Talán igazad volt és tényleg kicst feszült voltam mostanában. Ez most azt hiszem igazán sokat oldott rajta.

-Ennek örülök Senkuu chan. -Karolta át a fiú nyakát Gen, majd egy gyors puszit nyomott egyenesen az orra hegyére.

-Tudod mit, Ha máskor is szükséged van ilyesmire csak szólj.

Senkuu egy pillanatra elgondolkodott. Végülis a Gennel való szerelmeskedés nagyon jó, neki és Gennek is. Gennel bármikor megteheti és még csak barátnőt sem kell szereznie hozzá. Ami pedig a legfontosabb nem kell egy bonyolult szerelmi kapcsolatba belefognia.Egy valami viszont nagyon zavarta, erre pedig nem is volt rest rákérdezni.

-Szerinted ez nem teszi tönkre a barátságunkat és a közös munkánkat?

Gen is nagyon hasonlóan érzett. Ki sem kellett mondaniuk egyikük sem szeretett volna kapcsolatot, vagy szerelembe esni, csupán egy kis alkalmi testi kényeztetést.

-Nagyfiúk vagyunk már Senkuu chan. Tudjuk mi kezelni ezt. - Mosolygott rá őszintén Gen.

-Akkor jó. -Nyugtázta a szintén mosolygós Senkuu a dolgot. -Akkor ha ezt megbeszéltük, ideje felöltözni és munkához látni.- Mondta Gen számára nagyon is gonosznak tűnő ábrázattal a tudós.

-Jól van, jól van...- Sóhajtott lemondóan a mentalista. Végül nézte egy darabig a másikat ahogy készülődik, és még egy hosszú pillanatra lehunyta a szemeit mielőtt ő is felkelt volna.