Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)

3. rész ( Kellemetlen felfedezés)

Ishigami falu lakói épp keményen dolgoznak. A télre való készülődés mellett mindenkinek megvan a feladata amivel a tudomány királyságát tudja segíteni. Króm is ugyanúgy tette a dolgát ahogy a többiek de valahogy mégsem tudott teljesen odakoncentrálni. A fiú ugyanis fél szemmel folyamatosan a mit sem sejtő Gent figyelte, hatalmasra guvadt tányér méretű szemeivel.

Nem úgy tűnik mintha bármi baja lenne...-Gondolta magában. Króm valójában nagyon aggódott mert nem értette pontosan mit tett vele Senkuu. Mielőtt otthagyta a tudóst új kísérletről és robbantásról volt szó, Króm pedig mindenféle elméletet szőtt a kis fejében.

Ugye nem?

A fiú óhatatlanul zavarba jött amikor újra megjelent a lelki szemei előtt amit tegnap látott. Senku határozottan a másik nadrágjában matatott.

A francba! Ugye Senkuu nem tenne ilyet?!- Kiáltott fel magában. -Talán belerakott valamit Genbe?!-Akadt ki ismét Króm.-Ugye nem csinált belőle bombát?!

Króm már azon gondolkodott talán meg kellene kérdezni Gent, hogy jól érzi-e magát, de végül nem merte megtenni. Így aztán maradt a másik távolról való megfigyelése.

Napközben nem tapasztalt sem Genen sem pedig Senkuun semmi furcsaságot. Úgy viselkedtek egymással mint bármikor eddig. Króm azzal nyugtázta a dolgot, hogy talán valami különös kísérletet folytatnak a mentalistával, talán Gen egészségügyi gondokkal küzd Senkuu pedig csak egyszerűen segíteni akar neki, az amit látott...az pedig talán fontos volt a probléma kezelése szempontjából. Krómban valahol mélyen, mégis maradt némi félelem.

Mi van ha Senkuu mégiscsak bombát akar a másikból csinálni? Fogalma sem volt lehetséges-e ez egyáltalán, de hát Senkuu már annyi mindent mutatott neki amiről soha nem gondolta volna hogy lehetséges. Miért pont ez lenne alóla kivétel?

Mivel nem értette teljesen mi történik, tudós lévén króm mindent megtett volna, hogy ez ne így legyen. Maga sem gondolta volna de sokkal többet foglalkozott ezzel mint kellett volna.

Egy alkalommal végül még egyszer meglátogatta a labort miután látta, hogy Gen nem sokkal azelőtt arrafelé vette az irányt.

Ha most nem lesz semmi akkor azt hiszem végre megnyugodhatok... Senkuu nem gonosz és nem akar bombát csinálni Gen kunból

Króm nyugalma azonban mégsem következhetett be, a laborhoz érve ugyanis ismét ugyanolyan hangok ütötték meg a füleit.

-Senkuu chan ne hagyd abba!- Hallatszott Gent hangos kéjes nyögések övezte hangja, amit Senkuu élvezettel teli orgánuma kísért.

A FRANCBAAA!!!-Kiáltott fel magában Króm.- Azt hiszem kezdem kapizsgálni mi történik...A francba, a francba, a francba...

Króm ezek után jobbnak látta ha minél gyorsabban távozik.

Gen és Senkuu erről mit sem sejtve a labor falai közt szorosan összeforrtak a forró éjszakában. Gen szemei szabályszerűen ragyogtak miközben a felette lihegő Senkuut nézte. Úgy érezte ma valami megváltozott. Senkuu minden nap, minden éjjel és minden napközben ellopott pillanatban csodálatos szerető volt, de ma valahogy minden még jobb volt mint máskor. Senku ma végre teljesen kitöltötte őt. Közelebb volt mint máskor, és valahogy ő maga is másként nézett rá.

Senkuu a két ujja közé fogta Gen állát, majd miután csillogó íriszeit a másikéba vájta mély csókba invitálta őt.

-Gen.- Suttogta az ajkaira. - Ilyenkor teljesen megbolondítasz.

Ha én megbolondítalak akkor te meg teljesen az őrületbe kergetsz.-Gondolta a mentalista, majd válasz helyett újabb hosszú csókba hívta a másikat.