Ishigami falu lakói egy este úgy döntenek mulatságot tartanak. Ezzel szeretnék levezetni a felgyülemlett feszültséget a sok munka miatt ami a télre és a Tsukasa birodalom elleni harcra való felkészülés miatt volt szükséges. Senkuu csak messziről fi...
-Króm! Króm!-Rángatta Suika a tudós fiút kora reggel. A fiú álmosan morgott, miközben a szemeit dörzsölgette.
-Suika...mi a baj? Történt valami?
-Nagy baj történt!-Ugrándozott tovább a kislány.
A kislány kétségbeesését észlelve Króm szemeiből is kezdett kienni az álom. Azt gondolta, ha Suika így meg van rémülve biztosan nagy baj történhetett.
-Mi történt Suika?
-Senkuu papa nincs meg.-Mondta szomorúan.-Reggel egyedül ébredtem odafent aztán körbejártam, és sehol nem láttam ténykedni.
-Jaj nyugodj meg. Biztos megvan valahol. Biztos mindenhol megnézted? -Kérdezte, majd szedelőzködni kezdett, hogy segítsen neki megkeresni.
-Biztosan.-Mondta a kicsi.
Króm, hogy mindketten megnyugodjanak, ismét körbejárta vele a falut, majd miután Rurinál is jártak, a lány sejtelmesen elmosolyodott. Egyikük sem tudta mire vélni, de a lány hamar megkönyörült rajtuk a megoldással.
-És a mamádat láttad már ma Suika chan?
Suika szomorkásan csóválta a fejét.-Tudom, hogy haragosak egymással így Gen mamának nem akartam szólni. -Mondta.
-És láttátok már ma valahol egyáltalán?
-Nem, nem láttuk.-Mondta Króm.-Gondoltam rá, hogy szólok neki, de arra gondoltam talán alszik még.-Miután ezt kimondta a tudós fiú a fejéhez is kapott.-De hülye vagyok!-Szidta meg magát.-Gen soha nem alszik ilyenkor.
Suika ezek hallatán teljesen felvidult. -Akkor biztos együtt vannak.-Örömködött, majd gondolkodás nélkül elindult Gen házának irányába.
Kicsivel később Króm ismét a fejéhez kapott, majd felkiáltott.
-FRANCBA!
-Hát beléd mi ütött?-nézett rá aggódva Ruri.
-Az a két perverz disznó...-Morogta, majd megindult Suika után, mert attól tartott ha a kislány oda bemegy, olyat fog látni amit még nem kellene.
Valójában ha bármi ilyesmiről is lett volna szó, Króm a jó szándékával elkésett volna, mert mire ordibálva utolérte a kicsit, ő már az ajtónál toporgott, és még őt is csendre intette. Ezután mindketten mosolyogva figyelték az ajtóbol, ahogy a két fiú békésen alszik, egymást ölelve.
-Akkor végre megbékéltek.-Sóhajtott fel Króm, mire Suika csak vidáman bólintott egyet.
-Mostmár újra egy család leszünk.-Mondta. Króm ezután otthagyta őket, Suika viszont bátorkodott bemenni hozzájuk. Óvatosan, csöndben ő is odakucorodott a mamája másik oldalához, hogy a nehéz napok után kicsit ő is pihenhessen.
Suika családja ismét teljes.-Gondolta. Ez a gondolat pedig teljesen megmelegítette a szívét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
