Ishigami falu lakói egy este úgy döntenek mulatságot tartanak. Ezzel szeretnék levezetni a felgyülemlett feszültséget a sok munka miatt ami a télre és a Tsukasa birodalom elleni harcra való felkészülés miatt volt szükséges. Senkuu csak messziről fi...
Miután megbeszélte a dolgokat Gennel, Senkuu valóban felszabadultnak érezte magát. Az elmúlt időszakban sokat rágódott és úgy érezte ez sokmindentől elvette az időt, amelett pedig ezeket a nehéz és mély gondolatokat sokáig magában is kellett tartania. Ez mostmár végre befejeződött. A tudós szinte már büszke volt magára, amiért ilyen egyértelműen meg tudta fogalmazni az érzéseit, és volt bátorsága közölni azt. Azt gondolta innestől kezdve Kohaku ,, órái" is feleslegesek, hisz minden furcsa dolog amit érzett Gen miatt volt. A mentalistával való kapcsolata ezek után olyan lesz mint régen, de sokkal kevesebb fejfájást fog okozni számára. Nincs több feszengés, nincs több agyalás, nincs több félelem amiatt, hogy Gen valami rosszat akar, hisz mostmár meghúzta a védelmet jelentő határt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A napokban Kohaku sokszor figyelte őt. Szinte már felháborította, hogy a tudós barátja olyan jól elvan, mikor ilyen fájdalmat okozott Gennek, ráadásul büntetlenül. A közös beszélgetéseiket sem igényli mert teljesen el van telve magával, és azt hiszi mindent tökéletesen irányít az életében. A lány szinte epekedve várta, mikor lesz a pont amikor Senkuu rájön, mi is történt itt valójában.
Nagyon szeretném azt a pillanatot látni.-Gondolta.-Bárcsak ott lennék amikor először rádöbben, hogy hiányzik neki, de leginkább akkor, amikor végül kifakad és amiatt marcangolja saját magát, hogy talán bocsánatot kellene kérnie.
Miután ezekre gondolt a lány tekintete kissé elkomorodott. Ahogy most Senkuut nézte valahogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez egyáltalán bekövetkezik, és kicsit szégyellte is magát, hogy ilyenekre gondol. A végére már abban sem volt biztos, hogy a pillanat amire titkon vágyik, amikor Senkuu ismét megkeresi őt mert rosszul érzi magát egyáltalán elérkezik.
Viszont Gent nagyon sajnálom. Rá rá sem kell néznem, hogy tudjam, biztosan nagyon rosszul érzi most magát.
Míg Senkuu teljesen meg volt elégedve magával, Gen mindennapjai egyre nehezebben és nehezebben teltek. Próbált a munkába mélyedni, de ez persze azzal járt, hogy Senkuu közelében kellett lennie, és végignézni, hogy ő boldog és felszabadult. Nehéz helyzet volt ez, hisz egyrészt ő is örült ennek, másrészt mégis rosszul esett neki, hisz mióta ,,kidobta" úgy érezte minden olyan üres lett nélküle.Senkuu mosolyogva, játszi könnyedséggel és természetességgel beszélt hozzá, mintha tényleg mi sem történt volna, ő pedig igyekezett viszonozni ezt, még ha belül sírva tudott volna fakadni is.
Ha néha Kohaku vagy Króm látta ezt fortyogó fejjel, fújtatva figyelték a jelenetet, de természetesen ők is igyekeztek szerepben maradni, mintha senki nem tudna semmit. Ez persze nehéz volt, mert mindketten tudták, hogy a külvilágnak, látszólag érzéketlen Gen, valójában egy törékeny lelkű ember, akit most az elhagyatottság érzése gyötör. Az arcára festett mosoly mögött szomorúság rejtőzött, és a szemeiben fájdalom szikrázott, mikor a tudós hozzászólt, vagy ha csak meghalotta Senkuu nevét.
