Ishigami falu lakói egy este úgy döntenek mulatságot tartanak. Ezzel szeretnék levezetni a felgyülemlett feszültséget a sok munka miatt ami a télre és a Tsukasa birodalom elleni harcra való felkészülés miatt volt szükséges. Senkuu csak messziről fi...
Gen épp a labor ablakában könyökölve nézelődik Suika társaságában. Meleg teát iszogattak amit Senkuu készített nekik, közben élvezték a meghitt csöndet ami körbefonta a labor falait. Króm és Senkuu hol az asztalnál, hol a földön foglalatoskodtak valamivel. A fiúk keltette háttérzaj csak nagyon halkan érte el a mentalista füleit. Suika is csak néha néha címzett neki egy egy kérdést. Mindketten megelégedtek a csenddel és a békésen együtt töltött idővel. Gen látta hogy Suika szemei kezdenek leragadni.
Elálmosodott.-Állapította meg a mentalista.
-Gyere ide.- Karolta át egyik kezével a kicsit, hogy az kényelmesen az ő mellkasának dőlhessen.
Míg Suika békésen szuszogott Gen figyelmét az égen tündöklő Holdnak szentelte.
Senkuu chan a minap pont a Holdról beszélt.-Gondolta magában a mentalista, majd lopva a tudósra nézett.
Tudod Senkuu chan amikor a Holdról beszéltél valahogy annyira magamra emlékeztetett. Úgy képzelem el, hogy te a Nap vagy én pedig a Hold. Azért gondolom így mert fenséges , gyönyörű, és őszinte vagy. A Napnak nincs takargatnivalója, úgy ahogyan neked sem. A Nap kellemes melegséggel és fénnyel árasztja el az embereket. A Holdnak pedig van egy sötét és világos oldala. Pont mint én. Van egy rossz oldalam és rengeteg dolog amit eltitkolok előled és mások elől. A Nap ennek ellenére minden egyes éjszaka megvilágítja a Holdat. Úgy ahogy a te fényed is körbeölel engem. Távol vannak mégis összekapcsolja őket ez. A Nap megvilágítja a Holdat...
Igen, de mindig csak az egyik felét. Ugyanúgy ahogy a te fényed sem fog engem soha teljes egészében körülölelni. Hiába vágyik a Hold egész teste a Nap melengető fényére, az egyszerűen képtelen jobban megvilágítani őt. Pont olyanok mint mi Senkuu chan...
Olyan mint te és én...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kohaku mostanában sokat figyelte Senkuut. A lány éles ösztönei hamar megsúgták, hogy a másik épp küzd valamivel és változásokon megy keresztül. Nem volt szó semi turpisságról, vagy hátsó szándékról. Kohaku egyszerűen odafigyelt a barátjára. Volt egy időszak amikor azt vette észre, hogy igazán kiegyensúlyozott, de valahogy másképp mint máskor. Azt gondolta valami egyszerűen megváltozott a másikban, de pozitív irányba. Senkuu sokkal könnyebben kommunikált, felszabadultabbnak és sokkal nyitottabbnak látszott. Néhány napja viszont kissé gondterheltnek látta őt, ami viszont nagyon elkezdte aggasztani. Hisz Senkuu soha nem aggódok semmi miatt. Biztos szokott lenni magában még a veszélyes és kétes helyzetekben is. A lány így sokat gondolkodott azon, hogy mégis mi történhetett. Senkuu néha olyan mélyen elkalandozik. Ez soha nem volt jellemző rá, legalább is mióta ő ismeri. Tudta, hiába való lenne beszélni vele. Egy olyan típusú ember mint Senkuu nem kezdene el komolyan az érzéseiről beszélni. A lány számára így nem maradt más mint a megfigyelés. Még mindig nem tudta eldönteni mi az ami furcsa a tudóson, de a lány éles szemei hamar sok dolgot felfedeztek.
