Kőbe zárt érzelmek megoldatlan kèpletei(Senkuu x Gen)

1. rész- A kémia közted és köztem

Ishigami faluban épp nagy mulatság vette kezdetét. A lakók mostanában a Tsukasa csapat elleni háborúra készülődtek, és épp ideje volt már egy kis feszültség levezetésnek. A falu lakó hirtelen ötlettől vezérelve nagy tüzet raktak ahol közösen halat zöldségeket és húsokat sütöttek, kicsivel odébb egy nagy üstben főtt valami látszólag mindenféle finomsággal telepakolva. Az asztalokon a Senkuunek köszönhető befőttek, savanyított zöldségek és egyéb finomságok sorakoztak amiket a lakosok a télre tettek el. Néhány hordó bort is felcsaptak az asztalra, a fiatalabbak pedig különnféle csontokból és bőrből készült hangszerekkel és énekkel szórakoztatták társaikat. A tűz körül meleg volt, az éjszakát ez a meleg fény, a kellemes illatú füst és a falusiak vidám zsivalya töltötte meg. Mindenki nagyon jól szórakozott. Senkuu a tömegtől kicsit messzebb álldogált az egyik kunyhó falának dőlve és hol az égen ragyogó csillagokat, hol pedig az épp jókedvűen mulatozó csapatot figyelte. Arcán kellemes meleg mosoly pihent.

Miközben a barátait és a többi falusi embert nézte a szívét valamilyen megmagyarázhatatlan melegség töltötte el. Végül is örült, hogy jól szórakoznak. Nem kell fázniuk, van mivel megtölteni a hasukat, és ahhoz képest, hogy épp egy háborúra készülnek ebben a kemény kővilágban mind nagyon önfeledtek tudtak maradni. Senkuu tudta jól, azért tudják így elengedni magukat mert annyira bíznak a tudományban. Legfőképp az ő tudományában. A fiú mosolya kissé le is konyult miután ezen kezdett gondolkodni. Ő is ugyanúgy bízott a tudományban mint a többiek, nem is akart arra gondolni, hogy a tervei ne sikerülnének, és ha mégis balul sülnek el a dolgot, mekkora tragédiába torkolhatna ez az egész. Úgy döntött jobb ha be se engedi ezt a gondolatot a fejébe, viszont ahhoz, hogy minden flottul menjen nem elég az erős hit és a magabiztosság. Hogy ezek a dolgok megvalósuljanak, valakinek keményen kell dolgozni és gondolkodnia is. A tudomány sok és kemény munkával járt, de szerencsére egy egész falunyi embert tudott maga köré kovácsolni akik tudják segíteni ebben. Persze csak azokban a dolgokban amiket ki tudott adni a saját vagy egy igazi hozzáértő szakember kezéből. Bár saját maga se akarta bevallani valahol mégis igazán feszült volt a rá váró dolgok miatt, és érezte ezt csak azzal tudja csillapítani ha valamivel lefoglalja magát. A tudós így vetett még egy szeretetteljes pillantást a többiekre, majd miután megeresztett egy sokatmondó félmosolyt elindult vissza a saját kis bungallójába. A faluban zajló vigadalom hangja épp kellemes hangszinten szűrődött be hozzá, miközben valamit mahinált a munka asztalánál egyedül.

Senkuu füleit hamarosan motoszkálás, majd Gen alkoholtól mámoros hangja ütötte meg.

-Senkuu chaan!- Szólítgatta a tudóst. -Itt vagy?

A zöld hajú lemondóan sóhajtott, majd szája széle tehetetlen mosolyra húzódott.

-Itt vagyok Gen.- Integetett ki neki az ajtón kihajolva. -Szeretnél valamit?

-Semmi különös csak kíváncsi voltam hol vagy. Miért nem jössz egy kicsit szórakozni a többiekkel? - Kérdezte, miközben szép lassan Senkuuval együtt besétált a kunyhóba.

-Voltam ott egy kicsit aztán jobbnak láttam, ha visszajövök dolgozni.- Kezdett bele Senkuu.- Őszintén szólva soha nem volt az a bulizós arc. Örülök ha a többiek jól érzik magukat, nekem pedig jobb ha hasznosan töltöm el az időt.

-Értem szóval feszült vagy Senkuu chan.- Mondta nemes egyszerűséggel Gen, mire a másik csak értetlenül pislogott rá vissza.

-É-én nem hiszem , hogy feszült lennék.

Gen biztos volt benne, hogy Senkuu maga valóban elhiszi ezt, a teste és a gesztusai mégis elárulták.

-Haver, lazítanod kellene egy kicsit.- Bögdöste meg a tudos vállát Gen.