BENNEM A DÉMON FARKAS! [16+]

23. Rész: Lemosni a vért kezeimről

A kést, amivel átszúrták a tenyerem, felvettem a földről, és addig szúrtam vele Calix-ot, amíg nem mozgott.

Késöbb, mikor már egy cseppet lenyugodtam, a hang a fejemben újra megszólított.
"Szívesen."- ennyit mondott. Nem hiszem el, hogy ezt ő tette velem!

-Te szörnyeteg! Hagyj már végre békén! Csak szállj ki belőlem végre, én nem akarom ezt!!- török ki sírásban.

-Segítettem, nem értem mi a problémád.

-TE VAGY A KIBASZOTT PROBLÉMÁM! Hogyan lehet megszabadulni tőled??- kérdem magamból kikelve.

-Nem tudsz megszabadulni tőlem.- nevet nyugodt hangon.

A kést a saját nyakamhoz tartom, elegem van ebből a lényből.
-Ha megölöm magam, te sem leszel!

-Ugyan. -széles mosolyra húzza száját.- nem fogod megtenni. Fűt a kiváncsíság. Tudni akarod, hogy ki vagy te valójában, és végigviszed az utadat, hogy megkapd rá a választ.

Lennebb tartom a kést. Igaza van... túl jól ismer... Nem fogok tudni megszabadulni tőle egyhamar.
Ezért legyőzötten sóhajtok, majd arcom a kezeimbe burkolom.

-Kérlek.. csak haggy békén... az őrületbe kergetsz! Miattad lettem egy gyilkos! Én.. én- a könnyeimtől homályosan látok már.

Nem hatódott meg a könnyeimet látva, egy önelégült mosollyal reagált rá.
-Késöbb még találkozunk. Hidd el, hozzálehet szokni mindenhez. -majd eltűnt mint mindig.

Abban igaza van, hogy folytatnom kell az utamat. De hogyan? Attól, hogy a főnököt megöltem, fennt még ott a két testőr, azok simán kicsinálnak azért amit Calix-szal tettem.

Jah, de mielőtt még bármit is tettem volna, leszedtem a szarvaimról azt a szivacsot, hogy ne nézzek ki olyan nevetségesen tőle.

Tiszta vér vagyok, az arcomon végig van folyva az a fekete cucc, amitől úgy nézek ki, mintha elmosódott volna a sminkem. Eddig szép démon voltam, most ijesztő lettem. A hajam is úgy áll mint a szénakazal.

Egyszer elintézem még a két bodyguard-ot aztán megnézem mit tudok tenni. Használjam ki legalább, hogy egy ilyen luxus házban vagyok fogjul ejtve.

Nincs erőm most megint ölni, szóval valami hatásosabbat kell kitalalnom. Mindegy, lesz ami lesz.

Szóval fogtam magam, és a kijárat felé mentem óvatosan. Azért a biztonság kedvéért vittem magammal azt a szerencsétlen kést is.

Éppen amikor osonnék kifele, meglát az egyik testőr, és gyanakvóan néz végig rajtam.
-Hova, hova, kislány?- kérdi barátságtalanul.

-Umm.. Hol van itt a mellékhelység? Calix megengedte, hogy használjam, mert történt egy kis baleset.. -próbáltam egy hazugságot kitalálni.

-Milyen baleset?

-Túl durva volt.. és elkezdtem vérezni...- nézek rá ártatlan szemekkel, reménykedve, hogy elenged.

-Az emeleten a folyosó végén jobbra.- mutatott az lépcsők felé.-majd lenézően bámul meg.

Gyorsan felsietek, közben sántítva lépve, hogy hihetőbb legyen a színjátszásom... végülis félig igazam van, mert tényleg vérzem, csak nem ott.

Valahogy képes voltam megtalálni a keresett helységet, bezártam az ajtót magam mögött. Megnyitottam a vizet, megfürödtem. Miután végeztem, a tükörbe nézek, baszki majdnem szívbajt kaptam..

Ott áll a hátam mögött a farkas. Lassan, óvatosan megfordulok, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg jól láttam-e a tükröt, de nem volt ott semmi. A hátam mögött nincs kibaszottul senki, de a tükörben ott a képe!!

-Mit akarsz már megint?? -kérdem idegesen.

-Még a végén őrültnek fognak nézni, ha magadban beszélsz... -hát persze, hogy nem a kérdésemre válaszol.

-VÁLASZOLJ!- ütök ököllel a falba mérgesen.

-Itt az esélyed elszökni. Menj, és vidd végbe amit elkezdtél.- mondja manipulálva engem.

Nem szólok semmit, csak a tükörben bámulom őt egy darabig, de ő lassan mancsait derekamra helyezi és gyengéden átkarol. Persze nem éreztem.

-Ne okozz csalódást.- suttogja fülembe, majd eltűnik.