BENNEM A DÉMON FARKAS! [16+]

4. Rész: Ki van a koporsóban?

Már a nap nyugszik, mire megjelent a látóhatáron Lakeburg. Rengeteg kis ház körülöleli a nagy tavat. Gyönyörű látvány az egész.

-Az ott Lakeburg, látod?- mutat Amate a falu felé.
-Látom, nem vagyok vak. -már nagyon fáradt vagyok, és ilyenkor aggresszív, kedvetlen és bunkó leszek. Habár, ha nem vagyok fáradt, is pont ilyen vagyok... csak enyhébben.

Remélem, hogy nem sértettem meg, de amilyennek ismerem, nem veszi fel az ilyeneket.

-Van valami baj?-kérdi tőlem aggódva.
-Nincs.-hazudtam.
-Megértem, ha nem akarsz róla beszélni, de látom, hogy-
-Azt mondtam, nincs semmi bajom!- szakítottam félbe mondatát.

Amate meglepődött, hogy ok nélkül így viselkedek vele, ezért inkább abbahagyta a kérdezgetést, és sóhajtott.

A faluba érve, a lakosság békésnek tűnt, a piacon kezdtek összepakolni az árusok, mindenki hazafele indult. Kicsit emelt a hangulatomon Lakeburg látványa. Minden olyan szép és jó volt, a halszagon kívűl. Ugyanis, egy tó van közvetlen a falu mellet, így értelemszerűen halászattal foglalkoznak itt.

-És most? Nem kószálhatunk éjszaka a nagyvilágban.-fordulok társam felé.
-Keresni fogunk valakit, aki befogad minket estére. Aztán holnap folytassuk utunkat.- válaszolja.

Körülnézek a házak irányába és gondolkodásba kezdek. Egy perc se telt el, amikor Amate megragad a csuklómnál, miközben azt rikácsolja, hogy tud valakit, akinél megszállhatunk.

-Most mivan?-probáltam lehámozni kezét a csuklómról.
-A faluban lakik egy boszi, elég fura szegényke.. de biztosan megengedné, hogy egy éjszakára ott maradjunk.-magyarázza
-És mitől fura?- kezdek gyanakodni.

Egy pillanatra megáll, és azon gondolkodik, hogy hogyan tudná ezt jól elmondani.
-Hát... ömmm.. szereti a vendégeit jobban megismerni.. Meg talán valami dilibogyót kever bele az italodba, amitől jobb esetben meghalsz. -idegesen nevetett amikor meglátta arckifejezésem.

-Felejtsd el!- tiltakozom ötlete ellen.
-Kissé kettyós a nyanya, de semmi rosszindulat nincs benne. -még mindig próbál meggyőzni.

Figyelmem egy elhagyatottnak tűnő házikóra tévedt.
-És ha a kettyós nyanya helyett ide jönnénk? Szerintem nem lakik ott senki. -ajánlom fel.

-Háát, nem is tudom...Elég creepy és sötét.
-Nem sötétebb a lelkemnél.-mosolygok

Egy ideig gondolkodik, majd bólint.
-Rendben, menjünk akkor oda.- egyezik bele.

A ház körül hollók repkedtek. A kapu nyitva volt. Lassan, óvatosan lépkedtünk, mert nem tudtuk mi vár ránk odabent.

A bejárati ajtónál mindketten megálltunk, és a másikra vártunk, hogy elinduljon.
-Hé, Senka. Hölgyeké az elsőbbség! -intett az ajtó irányába.
-Akkor te is mehetnél előre. -néztem rá.

-Jó, most nyertél, előre megyek. De legközelebb te mész. Okés?- kérdi
-Rendben. Akkor hajrá. -intek neki.

Keze az ajtókilincsen van, lassan lefele nyomva azt. Az ajtó nyitva volt. Társammal egymásra nézünk, majd lassan előremegy.

A ház belseje néhány régi bútorral volt berendezve, rendetlenség és por volt mindenhol.
Szorosan követtem őt. Ritka amikor félek, de most valahogy egy üres házra mégis ezt az érzést keltette bennem.

-Keressünk valami gyertyát vagy villanykapcsolót. Nem ülhetünk a sötétben.-javasolta Amate.

Megláttam a falon egy villanykapcsolóhoz hasonló izét, és gondoltam jó ötlet megnyomni.
Csodák csodájára világosság lett a szobába.

-Figyelj csak... Nem gyanús egy cseppet, hogy egy elhagyatott házban működik a világítás?- nézek gyanakodva
-Én már semmin nem lepődök meg.- ásított egyet. -hallod, keressünk valami kaját, mert éhen halok.
-Hol akarsz itt ételt találni, ez egy üres ház!- odalépek a konyhába. - ha lenne is itt valami, már biztosan elrohadt az idők során.- kinyitom a hűtőszekrényt, és megdöbbenve nézem, hogy van benne némi hús, és valami vörös lötty üvegekben.

-Amate, tűnjünk innét!- csukom vissza a hűtő ajtaját, majd nézek rá halál komolyan. - itt kibaszottul laknak.
-Nyugodj már meg. Ha eddig nem vették észre, hogy bejöttünk, nincsenek itthon.- próbált lenyugtatni.

-Te ezek után itt akarsz maradni?- kérdem tőle.
-Nincs más választásunk, szóval igen.- lép a hűtőszekrényhez és kiveszi belőle a tartalmát.

A húsba belekezd, de a vörös italban bizonytalan.
-Én nem hiszem el, hogy megeszed!- fogtam a fejem. - legalább finom?
-Jah.. -nyögi ki teleszájjal- kérsz belőle?
-Nem is tudom.. kitudja milyen hús az...
-A hús az hús. Mindegy milyen.- nyújt felém egy darabot, amit én elfogadok, majd megkóstolom.

-Egész jó... -mohóbban folytattam az evést.
-Ugye megmondtam. -vigyorog büszkén.

A vacsora után kifeküdtem az asztalra, és a plafonon lévő pókhálókat nézegettem, miközben Amate körülöttem járkált.

-Mindjárt bealszok, keressünk valami ágyat.- nyafogok neki.
-Ja, szerintem is. Az emeleten még nem jártunk.- pillant a lépcső irányába.

Leszállok az asztalról, és az emelet felé indulok.
-Menjünk.- húzom Amate-t magammal.
-Jólvan, megyek már!- kuncogott- Szóval csak étel kellet neked, hogy egy kis életkedvet kapj.

Megjegyzésére elpirultam.
-Nem tudom mi volt abban a húsban, de én még életembe nem ettem olyan finomat.
-Örülök neki, hogy végre így látlak.- hirtelen megölelt, én meg csak egy helybe álltam, nem tudván, hogy reagálhatnék rá.

...

Az emeleten három szoba feküdt egymás mellett, a középső helység ajtaja résnyire nyitva volt.
Most én mentem előre, lassan, óvatosan.
Megkönnyebbülten fellélegeztem amikor látom, hogy senki nincs a szobában.

-Csak egy ágy van.- jelentem ki halkan
-Ha akarod, akkor a-..
-Nézzük meg a másik két szobát!- vágtam közbe, hogy elkerüljek egy kínos beszélgetést.

-oké... -néz csodálkozva.
A másik szobában nem volt ágy, viszon volt néhány fura holmi, és egy koporsó.

-Mi a... -némultam el a koporsó láttán.
-Koporsó nem felel meg az ágy helyett?- viccelődött.
-Mit keres itt egy koporsó??
-Gőzöm sincs.- vont vállat, és a koporsó irányába indult. Lehajolt az emberméretű faládához, majd kopogni kezdett rajta. Nem hiszem el, hogy ezt csinálja.

-Normális vagy??-kérdem tőle idegesen.
-Egy halottat úgysem zavarná.- áll fel, majd felém jön.
-Honnan veszed, hogy egy halott van benne? Az is lehet, hogy üres, mint a te fejed.-szivattam társamat
-Haha, nagyon vicces.- modja szarkasztikusan.

-Most mi legyen? Mármint, itt vagyunk 3-an egy szobában, és.. - egy pillanatra megálltam, még én is meglepődtem azon, amit mondtam.
-Azt mondtad 3-an?- néz rám megijedve
-Nem tudom miért mondtam ezt.. ez csak úgy random kijött.. -még én sem értettem pontosan, hogy miért mondtam ezt.
-Na jó, elég volt mára a hülyeségekből. Gyere, menjünk vissza a másik szobába.

Éppen az ajtónál voltunk, amikor a koposó felől hangokat kezdtünk hallani. Teljesen lefagytam, és reménykedtem, hogy csak képzelődöm. Nem mertem hátranézni, de elég volt Amate-ra ránézni, hogy megtudjam mi történt.

-Egy... e-egy... VÁMPÍR!!- sikította el magát.
Gyorsan hátrafordultam, és megbizonyosodtam: egy hús-vér vámpír áll előttünk...