BENNEM A DÉMON FARKAS! [16+]

11. Rész: Jobbat érdemelnek...

Arra ébredtem, hogy a földön fekszem, van rajtam egy szájkosár. Komolyan? Ennyire veszélyes nem vagyok. Földhöz vagyok láncolva. Sajog és fáj mindenem. Mozogni próbálok, de nem megy.

A sebeim még mindig fájnak. Körül próbálok nézni, felmérve a helyet, ilyen sötét börtönszerűségben vagyok. Rácsokkal elválasztva, más rabokat is látok. Ők is hasonlóan meg vannak kötözve. Egyértelműen ez egy börtön.

A tőlem szemben lévő démon, farkát idegesen csattogtatta a vasrácson, közben fenyegetően bámul felém. Szerencsésnek érzem magam, hogy ott van közöttünk a választék, és hogy le van kötözve, mert eskü úgy néz rám, mint aki támadni akarna.

Becsukom szemeim, és feladom a próbálkozást, csak fekszem a hideg padlon, megkötözve... ez a hely szó szerint pokoli.

Valószínűleg elaludhattam, mert nem emlékszem, hogy ezután mi történt, csak arra, hogy valaki az ajtót veri, azt kiabálva eközben, hogy démon.

Felpillantok, meglátom a börtönőrt, csupán a tekintetemmel meg tudnám gyilkolni.

-Mivan? -nézek rá mérgesen.

-Umm... -néz félre- ma fog eldőlni mi lesz a sorsod. A királynő dönti el, tudod...

Kérdően nézek rá. Nem tűnik olyan szigorú és kemény őrnek.

-Mindegy is.. csak gyere. -nyissa ki a cellaajtót, majd egy kulcscsomót vesz elő, amelyből előhalássza a bilincsek kulcsát.

Egy pillanatra megáll, majd rám néz félve.
-Ne próbálj harapni vagy bármi, oké? -hajol le hozzám, hogy eloldozzon.

-Akkor ne gyere közelebb!- válaszolok

Szerintem ő még új, vagy félénk, mert azokhoz képest akik ide behoztak, semmi.

-Nem akarok semmi rosszat veled, kérlek... - guggol le hozzám és kezdi leszedni rólam a köteleket, bilincseket...

A szájkosarat rajtam hagyta, és egy pórázszerűséget nyakam köré tekerve így szólt:
-Ezt azért kell mert előírják a szabályok... bocsi..

Mikor érzem, hogy semmi rosszindulat nincs benne, az én bunkó viselkedésem is megváltozik, és már nem ellenkezek annyira. Hagyom, hogy rámtegye azt az izét, és hogy közel jöjjön hozzám.

-Hova fogsz vinni?- kérdem kevésbé fenyegető hangon

-Olyasmiféle tárgyalás..- eközben teljesen megszabadított a láncok fogságától, és felálltam.

Melletem az őr nagyon alacsony volt, ilyen 165 cm körül. Testalkata se volt olyan férfias, valószínűleg harcban is simán elbánnék vele.
Fehér haj (pont mint nekem) lilás-piros szarvak, és olyan színű szemek. Szomorkás arcát megvilágította a lámpa fénye.

-Te amúgy nem vagy olyan aggresszív mint a többiek.. köszi, hogy könnyítesz a munkámon.- sóhajtott egyet, majd a vezetőszárral kikisért a helységből.

-Te sem vagy olyan bunkó, mint azok akik idehurcoltak. -mosolyogtam

Egy darabig mind a ketten csendbe maradtunk, és sétáltunk át a hosszú folyosón. Ezután egy másik terembe vitt, és egy nagy sóhaj után felnézett rám.

-Ha leveszem a szájkosarat, akkor nem harapsz, oké? -hangjában még mindig ott a félelem

-Attól függ, hogy azután mit fogsz tenni. Mit tervezel, démon? - nézek le piros-lilás szemeibe