BENNEM A DÉMON FARKAS! [16+]

16. Rész: Kijutni a pokolból

Idegesen fordultam Nox felé.
-Hol a titán?

Látszott, hogy ő sem tudta mit válaszoljon, helyébe próbálta visszaterelni az agyam az eredeti célra.
-Jobb is, hogy nincs itt, addig megtudjuk keresni a portálnyitót.- válaszol

-Aaarghh. Pedig én làtni akartam a titánt is. Még sosem láttam titánokat korábban... -nyavajgok.

-Még biztos lesz rá alkalom.- néz körül a nagy teremben a keresett tárgy után.

Elég üresnek bizonyul ez a hely ahhoz képes, hogy mekkora, így hamarabb ki kellene szúrnunk a portál nyitó eszközt.

Körbejárkáltuk a lávatavat, néhány fura sziklára bukkantunk. Alaposan nézek végig a különös kődarabokon. Valamire rájöttem.
-Ez mintha valami fejtörő kirakós lenne, vagy valami ilyesmi...- simítok végig ujjammal a köveken.

-Inkább gomboknak tünnek. Nyomj meg egyet.-ajánlotta.

Mivel egyszer úgyis meghalunk, legalább valami akciódús kalandbam történjen. Szóval igen, megnyomtam a szikladarabokat, és Nox-nak igaza volt, a kövek lenyomása után az egész terem megrezzent, mint egy kisebb földrengés. Habár egy vulkánban vagyunk, lehet egy vulkánkitörést idézek most elő.

A föld egy része szétvált, és egy alacsonyabb oszlop jött elő a szakadékból, amin egy kard volt. De nem akármilyen kard. A penge éle csillagmintás volt, olyan mintha az űrbe bámultam volna... Belőle lilás füst párolgott, éreztem a késztetést, hogy elvegyem azt.

-Ez lenne a portálnyitó kard?- kérdi Nox

-Egy módon deríthessük ki.- nyúlok a kard felé, amikor egy nagy rengés rázz meg bennünket.

Talán ez miattunk van? A lávában buborékok jöttek felszínre, lassan egy hatalmas koponya is kiemelkedett belőle. Nem... ez nem csak egy szimpla koponya... ez a titán feje!

Fél teste már a felszín felett volt, hihetetlen a látvány. Egy óriási titánról van szó. A démon feje egy kecske koponyája volt, a testét fekete bunda borította. Mintha egy megmutálódott kecskefejű démont láttam volna.

Szemei a dühtől és gyűlölettől csillogtak, bosszúsan nézett le ránk. Mély hangú üvöltéssel fogadott minket, száját résnyire nyitva csillogtatta meg pengeéles fogait.

-TŰNÉS A TERRITÓRIUMOMRÓL!- csattant fel dühösen, a hangjától viszhangzott az egész.

Mi mindketten helybe lefagytunk, csak bámultunk a hatalmas Démon Titánra. A kezemben a kardot szorongattam, élével a titán felé mutatva, habár ez nem ijesztette meg.

-Már itt sem vagyunk— fordultam hátra indulni készülve, de mikor megláttam, hogy ahonnan jöttünk ellett barikádolva sziklákkal, Nox felé fordultam.

-Hogy kell ezt az izét használni?? -utalok az állítolagos portálnyitóra a kezemben.

-Nem tudom.. csak nyiss vele egy portált, de gyorsan, ha nem akarunk meghalni. -sürgetett.

De amint a titán észrevette a kezemben lévő tárgyat, morogni kezdett.

-Tedd azt le! - csap bele a lávába, ami felspriccol, egy jó lépéssel hátraléptem, nehogy elégessen a forróság.

Én természetesen nem engedelmeskedtem, hanem a kardot használni próbáltam, hogy az működjön, és hogy megnyissa az átjárót.

-Gyerünk, kard!- hadonászok a levegőben.

Az utóbbi suhantásra a kard fényesen ragyogni kezdett, körülötte a levegő eldeformálódott, és egy lyukat vágott a világban. Fekete lyukként működött, erősen szívott mindet be a portálba.

A titán szemében egyszerre düh, és félelem csillant fel, engem és Nox-ot pedig a portál magába kezdett szívni. Túl közel voltunk hozzá.

A dimenziók közötti rés tágult amíg egy kétméteres portált nem képzett, minket magával húzva a végtelenségbe.

Hova fogunk kerülni?