Tomboló vágy 2 - Feladjuk vagy kezdjük elölről? { BEFEJEZETT }

29. Fejezet

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jelenetet tartalmaz!

Draco a tetőtéri lakás nappalijában üldögélt Lunával és Nevillel, akik nagyjából negyed órával azelőtt toppantak be váratlanul látogatóba.

Neville pont arról mesélt, hogy boldogul a nyári gyakorlattal a Roxfortban.

Bimba Professzor évvégén nyugdíjba megy és a Longbottom fiú fogja átvenni a helyét gyom és gyógynövénytan tanárként és a Hugrabug-ház vezetőjeként.

Draco igyekezett jó barát lenni és odafigyelni a barnahajú varázsló beszámlójára a különleges gyógynövényekről amikkel éppen dolgozott, de egyszerűen képtelen volt rá.
Három napja küldte el Angelikának a levelét. Ha a lány rögtön válaszolt akkor mostanra lassan megkellett volna érkeznie a baglyának...
Már ha a hatalmas fekete bagoly Árész egyáltalán hajlandó neki elhozni a levelet...

-Neville édesem! - szakította félbe a párja lelkes beszámolóját Luna hirtelen. - Dracot ha jól látom most nemigazán érdekli a gyógynövénytan. - jelentette ki csendesen.
- Próbál jó barát lenni és figyelni rád, de azthiszem valami egészen más dolog foglalkoztatja.

Neville nem sértődött meg csak kíváncsi tekintettel a szőke férfi felé fordult.

- Bocs Nev, de Lunának igaza van.- mondta Draco kissé elszontyolodva.

- Semmi baj haver! Halljuk merre jár az eszed? - kérdezte Neville barátságosan.

- Ugye ti se kaptatok még levelet Angitől?
- kérdezett vissza a szőkeség.

- Ha kaptunk volna már mondtuk volna Draco! - felelte Luna egy halvány mosollyal.

- Gondoltam. - mondta a tejföl szőke varázsló csüggedten. - Csak megfordult a fejemben, hogy Árész esetleg majd el sem hozza a levelet, ha válaszol nekem.
- morogta ingerülten.

- Árésznak muszáj elhoznia neked a levelet, ha Angelika arra kéri. Ezt te is tudod.
- nyugtatta a hirtelen szőke boszorkány mosolyogva.

- Tudom, de az a bagoly olyan fura!
- morgolódott tovább a szőkeség. - Harry bulija pedig két nap múlva lesz és jó lenne tudni, hogy eljön e, mert...- folytatta volna, de ekkor megszólalt a csengő.

- Vársz valakit? - kérdezte Luna meglepetten.

- Nem. - jelentette ki Draco értetlenül.
- Ráadásul az ismerőseim többsége általában csakúgy váratlanul ide hoppanál akár csak ti!
- mondta szórakozottan, miközben felállt.
- A balesetem óta még senki nem használta ezt a csengőt. - vonta meg a vállát. - Biztos csak eltévedt valamelyik mugli! Egy perc és jövök!

Draco gyors léptekkel, ment a bejárati ajtóhoz, hogy útba igazítsa a minden bizonnyal eltévedt illetőt.

Csakhogy az ajtóban nem egy eltévedt mugli állt, hanem Angelika...

Draco pedig se mozdulni, se szólni nem tudott a döbenettől. A szája kiszáradt a szíve pedig a torkában dobogott ahogy lassan végig pillanatott a szőke szépségen.

A kis boszorkány ott állt előtte teljes élet nagyságban és gyönyörű volt mint mindig. Egy piros fodros ruhát viselt és tőle szokatlanul vörös rúzs is volt rajta.
A hatalmas zöld szemei csakúgy csillogtak és kissé szégyenlős arckifejezéssel méregette őt. Draco pedig egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy ott van.

- Szia Draco! - köszönt a szőke kis boszorkány halvány mosollyal.
Akaratlanul is elmosolyodott a szőke férfi döbbent arckifejezését látva. Alig tudta leplezni, hogy a szíve majd kiugrott a helyéről, mikor meglátta. Annyira jó volt újra látni és a közelében lenni, hogy a testét akarata ellenére is átjárta a szokásos kellemes bizsergő érzés. Igazából arra számított, hogy Draco egyből magához rántja és megcsókólja, amit ugyan nem akart hagyni mégis elfogta egy kis csalódottság, hogy nem így történt.
- Rosszkor jöttem? Talán van nálad valaki?
- kérdezte kissé zavartan, mert a tejföl szőke varázsló még mindig csak állt és bámult rá, mintha szellemet látna.