Tomboló vágy 2 - Feladjuk vagy kezdjük elölről? { BEFEJEZETT }

15. Fejezet ( 2.rész)

Figyelem kedves olvasó! A fejezet erotikus jelenetet tartalmaz!

Mielőtt még Angelika felocsúdhatott volna a boldogság okozta kábulatból, Draco óvatosan kivonta magát belőle, lemászott róla és hanyatt feküdt mellette az ágyon.

- Hogy lehet, hogy újra tudsz legilimentálni? - bukott ki belőle a kérdés, mikor végre végig tudta gondolni a történteket.

- Újra megtanultam! - fordult felé a szőkeség kamaszosan önelegült mosollyal az arcán.

Angelika össze szűkült szemekkel méregette a vőlegénye arcát.

Tudta, hogy Draco kivételesen intelligens, ráadásul nagyon tehetséges varázsló. De, hogy egyetlen nap alatt tökéletesen megtanuljon legilimentálni? Az lehetetlen volt.

- Valóban? Akkor mire gondolok most?

Draco arcára egyből rá fagyott az arrogáns mosoly.

Próbálta pálca nélkül is elérni a lány elméjét, de nem sikerült. Bármennyire is koncentrált nem érzett és nem látott semmit csak egy egészen halk sistergő hangot halott a fejében. Olyasmit amit a varázsrádióban hallani, ha nincs vétel.

- Hallgatlak!- mondta neki a szőke kis boszorkány még mindig az arcát tanulmányozva.

- Jólvan!Bevallom még korántsem vagyok olyan ügyes benne, mint amilyen az elmondásaid alapján voltam! Pálca nélkül egyáltalán nem megy. És őszintén szólva azzal is csak elég nehézkesen... - hadarta Draco ingerülten, majd újra a plafont kezdte bámulni.

~ Merlinnek hála! ~gondolta Angelika megkönnyebülten. Persze annak örült, hogy Draco (egyenlőre még gyenge) legilimentori képességeinek hála végre fényderült az egyik különleges részére a kapcsolatuknak...
De az, hogy ez kiderült még nem volt biztosíték rá, hogy teljesen helyre jönnek köztük a dolgok akkor is, ha a fiú emlékei netalántán nem térnek vissza. Ezért megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy egyenlőre még nem olvashatott ki csakúgy bármit a fejéből.

Angelika az oldalára fordult és odasimult Dracohoz.

- Hé! Ez egy nap alatt így is remek teljesítmény! - mondta vigasztalón a sármos varázslónak, aki látszólag kissé bánatos arckifejezéssel bámulta a mennyezetet.

Draco szórakozottan felhorkantott, majd átkarolta Angelikát, és apró köröket rajzolt a csupasz vállára a mutató ujjával.

Nem igazán tudta miért csinálja ezt. Ez is egy olyan ösztönös cselekedet volt amit a teste "irányított" az agya helyett. Néha elgondolkozott rajta, hogy a teste talán emlékszik arra amire az elméje nem...

- Draco? - szakított ki a kis boszorkány hangja az elmélkedéséből.

- Hm?

- Miért olyan fontos, hogy újra megtanulj legilimentálni?-kérdezte Angelika miközben a fiú vállára hajtotta a fejét és a Voldemort átka okozta sebet kezdte cirógatni a mellkasán.
- Gondolom nem az emlékeid miatt, hiszen az elmúlt egy héten úgy tűnt azok nem igazán érdekelnek. - fűzte hozzá csendesen, mielőtt a vőlegénye válaszolhatott volna.

- Miből gondolod, hogy nem érdekelnek? - kérdezte Draco kíváncsian, majd le pillantott a lányra, de csak a szőke haját látta. Viszont érezte ahogy az apró ujjaival a mellkasát babrálta. Nagyon kellemes volt...

- Abból, hogy semmit nem kérdeztél tőlem azóta, hogy elmeséltem mi történt a háború előtt és alatt. - felelte Angelika rekedten.

- Tényleg? - kérdezte tetett meglepetséggel.