I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

44.

James:
Egyszerűen nem tudok tükörbe nézni.  Nem tudom mi ütött belém,  de az életemben semmit sem bánok annál jobban mint, hogy ezt a lányt el engedtem és úgy beszéltem vele mint egy kutyával.  Szeret. Ezt érzem és bizonyította azzal is, hogy engedje hogy mellette legyek, hogy szerethessem...mind ezek ellenére.  Rettentően hálás vagyok neki, hogy adott még egy esélyt.  Nem tudom mit kezdtem volna magammal ha azt mondja, hogy tartsam magam tőle és a picitől is.

Szerelem..milyen érdekes érzés..egyszerre kellemes és fájdalmas.  Bármit meg tennél a másikért nem számít mennyire fájdalmas hogy meg védd.  Önző vagy, és csak magadnak akarod. Sajnos én nem voltam elég önző.  Hiába csak azért tettem hogy meg védjem az egész családot, neki fájdalmat okoztam és ez a világ leggnyomasztóbb, és egyben a legrosszabb érzése a világon.

Megbocsátást kaptam tőle,  de nem nyertem még el a teljes bocsánatát tőle.  Mindent meg teszek, csak kapjam vissza. Csak adja úgy önmagát  ahogy az elején.  Szeressen úgy mint régen.. a hibáim ellenére.

-Jó reggelt James!- köszöntött reggel Igor lent a konyhában egy csésze kávé mellett.

-Jó reggelt neked is.- ültem le a konyhába. 

-Nem kérsz kávét?-kérdeztem mire meg ráztam a fejem jelezve hogy most mindent is kívánok csak a kávét nem. Ideges vagyok. Hogy miért? Azt én is szeretném tudni.

-Lázas vagy?- kérdezte fél mosoly kíséretében. 

-Nem.- mosolyogtam rá.  Tudom hogy meglepődött ő is, hogy nem iszok kávét, mikor minden reggelemet azzal kezdem. Különben elviselhetetlen vagyok egész nap.

-Ihh...akkor inkább a mai nap kimegyek terepre..- húzta a száját.

-Ki kérem magamnak azért ennyire nem vagyok borzasztó!- löktem meg vállánál mire elmosolyodott. De. Az vagyok csak nem meri ki mondani.

-Vissza hoztad az életet a házba -vágott önelégült képet mire bólintottam. Az "életet"...

-Pontosabban életeket- javítottam ki majd el néztem mellette és már hallottam is ahogy csörömpöl a kávés csésze a földön, meglepettségében.

-MICSODAAA???- Kerekedtek ki a szemei mire csak vigyorogtam.

-Idióta! Csendesebben mert még alszik, és majd ő akarja el mondani a tőbbieknek úgy hogy el ne járjon a pofád! Világos?

-Igen is uram!- vigyorgott még mindig.

Jaj istenem mi lenne velem nélkületek... járattam az agyam de arra jutottam, hogy konkrét semmi.

Köszönöm hogy adtál még egy esélyt...

Sziasztok! Hoztam még egy részt.  Remélem hogy tetszeni fog. Nem túl rövid de nem is túl hosszú.  Remélem tudom még folytatni. Puszi<3