I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

34

James:

Mindannyian a földön fekve vártuk, hogy szitává lőjjék a birtokot. De nem így történt. Lili karjaiba temetve a fejét, feküdt a földön és remegett. Mérges lettem. Hogy kire? Magamra, csak is saját magamra. Nem tudom ki vadászik Lilire, de ha meg tudom esküszöm hogy vagy egy tárat bele eresztek. Abba a nagyon hosszú időben, míg ő feküdt és pihent, óvtam, védtem, vigyáztam rá. Erre fel kel az ágyból és mi történik? Persze hogy ő a célpont.

Fel álltam lassan, és a telefonomért nyúltam ami ott pihent a pulton és éppen rezegve jelezte, hogy drága jó apám megint akar valamit. Kezembe véve lassan a fülemhez emeltem majd körbe néztem a többieken akik lassan egyenesedtek ki, látva hogy még nem lőttek szitává. 

-Igen apa?- tettem fel a kérdést majd mutogattam Igornak hogy hívja a többieket. 

-Fiam! Reggel is hívtalak, még is miért nem tudod fel venni?

-Apám, az hajnali 4-kor volt. Még is miért vettem volna fel olyankor amikor elméletileg még aludtam. Egyáltalán miért hívtál te hajnali 4-kor??

-Mert Eurélió családjának a nagy része, aki megtudta hogy el vitted a fejét, és a lánya fejét az oroszoknak, téged akarnak. -mondta halál nyugodtan. Így már össze állt a kép, hogy még is miért volt egy piros célkereszt rajzolódva Lili homlokára. De ha engem akartak miért ő a célpont?

-Fiam! Figyelsz te rám egyáltalán?- háborgott a vonal túlsó oldalán lévő öregedő maffia vezér aki fel nevelt. 

-Persze, csak össze raktam fejbe a dolgokat. -mondtam neki majd elindultam fel az emeletre a szobába, Igor és Luca Lilit nyugtatták, aki vagy 3-szor ismét megölt a szemével. Nem hatott meg most sem mert az ő és az én épségemről beszéltünk apámmal. 

-Még is milyen dolgokat?- kérdezte, majd hallottam ahogy az ajtaját ő is becsukja. Gondolom fel ment a dolgozószobájába. 

-Lilinek reggel volt egy piros célkereszt a homlokán.- ültem le a székbe, majd kihangosítva a telefonomat raktam le a laptopom mellé, míg azt bekapcsoltam. 

-Tessék?? Hogy hogy? Mi történt? Jól van? Ti jól vagytok?- tette fel sorban a kérdéseit kétségbe esetten mint az anyám. 

-Reggel, mivel felébredt, le jött reggelizni, és a konyhában volt amikor ki mentem hozzájuk mert beszélgettek, és ahogy megfordult egy vörös célkereszt ékesedett a homlokán. -kezdtem el neki mesélni.

-És? Folytasd!- utasított, mint egy gyerek aki várja a mese többi részét. 

-Mondtam neki hogy háromra lehasalunk mindannyian a földre, majd el kezdtem számolni, és így is történt. 3-ra le hasaltunk és vártuk hogy szitává lőjék a házat de semmi ilyesmi nem volt. 

-Honnan szegeződött Lili homlokára a kereszt?- kérdezte apám majd kopogtak nála és nálam is. 

-Apa leteszem, később fel hívlak. -mondtam majd bontottam a vonalat. 

-Tessék!- szóltam majd nyílott az ajtó....

(Sziasztok! Ne haragudjatok hogy ennyit kell várni a következő részekre de rohadt sok tanulni valónk van és szinte semmire sincs időm!.)