I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

6.......

Fél háromkor ébredtem, a lenge levegő be járta szoba minden egyes négyzet centiméterét. A szellő a függönyöket táncba hívta majd egy két csavart ejtve rajtuk vissza hulltak a párkány mellé, amíg nem jött egy újabb táncba hívogató  szellő, fel kapva őket. Épp fel ültem az ágyban amikor ki nyitódott az ajtó és Luca meg egy barna göndör hajú srác dugta be a fejét.

 -Jó reggelt Lili- vigyorgott Luca, majd be lépett mögötte a barna hajú öltönyös pingvin is. 

-Jó reggelt- mondtam nyújtózások közepette, majd be lépett még két srác a szobába, az egyiknek szőkés barna, a másiknak szürke és fekete fel nyírt hajuk volt, mindegyik öltönyt viselt kivéve Luca. 

-Lili, be mutatom neked Pault- a barna, göndör hajút- Rault- a szőkés barna hajú- és nem utolsó sorban  Adriant- mondta majd rájuk mutatott egyesével, ezt követően mindegyiknek egy kis mosoly villant meg a szája szélében mikor rájuk mosolyogtam, képzelhetem milyen látványt nyújthatok, egy fekete elnyúlt, combközépig érő pólóba, barnás fekete kócos hajammal és táskás szemeimmel. 

-A főnök szeretne téged el vinni....- kezdte Luca mire az ablakról el emeltem a tekintetem, és az ő kékjeibe fúrtam. - Hova szeretne el vinni az a barom?-kérdeztem angyali mosollyal, majd fel pattantam mire mindannyian padlón koppant álluk jelezte, hogy tetszett amit látnak. - Nem csodálom, hogy a főnök téged választott- monda Raul.

-Raul, nem de?- kérdeztem a vállam fölött. Nyelt egyet mikor le hajoltam a ruháimért, és csak egy halk - igent- nyögött ki.

 -Szuper, akkor míg le tusolok, Raul elő veszi a a baromhoz a ruhámat, Adrian elő veszi a smink készletem, és Paul meg keresi a ruhához illő cipőt míg Luca nem enged be senkit- adtam ki az utasítást míg mindannyian először hitetlenkedő tekintettel pillantottak rám, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés, olyannyira hogy Paul, Raulon támaszkodott, Adrian meg Lucán. 

-Úristen, már most imádom a csajt- mondta szemét törölgetve Paul.  -Mondtam én hogy jó fej- mondta Luca majd kezemben a ruháimmal vontam fel a szemöldökömet. -Mire vártok?-kérdeztem mire most már nevetésüket meg szakítva, ki tágult pupillákkal néztek rám. -Te, te most tényleg azt akarod hogy...-kezdett bele Adrian mire fel emeltem a kezemet. -Igen, szedjétek elő a mai ruhám, cipőm, sminkem ha  James  azt akarja, hogy le menjek hozzá azok után amit tett velem. -mondtam majd válaszukat meg sem várva, léptem be a hatalmas fürdő szobába, magam mögött kulcsra zárva az ajtót. 

Miután le zuhanyoztam, hajat mostam, tisztán és frissen léptem ki a fürdő szobából. -Paul... kész va...- kezdtem el beszélni a sráchoz, de meg lepetésemre James ült az ágyamon és az én tengert  bámuló foglalkozásomat fojtatta. - Mit akarsz?- kérdeztem, rá sem nézve. Fel állt az ágyból, majd oda lépett elém, meg fogta a karomat majd a falhoz nyomott, testünk egymásnak nyomódott és lélegzetvételnyi levegő sem volt köztünk, szemeink egymásba olvadtak. - Gyönyörű vagy..-suttogta majd el lépett tőlem, és ruháimat a kezembe nyomva indult az ajtó felé. -Fél óra múlva legyél kész, értetted?- kérdezte hűvös hangján. - És mi lesz ha nem? -Makacsoltam meg magam. - Akkor ahogy ki nézel, úgy fogsz ki állni, 35 testőr elé a konyhába- villantott rám egy ezer wattos mosolyt, majd mielőtt kilépett utána kiáltottam. -UTÁLLAK!!-  majd miután be zárta az ajtót, dobtam le magamról a törölközőt, és kezdtem öltözni. 

Percre pontosan fél óra múlva dugta be a fejét Paul, és el vigyorodott, a ruha egy fekete estélyi, aminek az alja a bokámat verdeste, bal oldalon egészen a combom közepéig fel volt szántva, így teljes egészében ki látszott a lábam. Felül kis pillangó minták díszítették, majd vállamra simulva két pánt tartotta meg. Hozzá egy fekete boka csatolós magas sarkú cipellőt kaptam, és füstös sminket varázsoltam magamra, hajamat engedtem hogy természetes loknijai a vállamra omoljanak. 

-Mese szép vagy Lili...en- mondta majd ki tárta előttem az ajtót. -Mehetünk?-kérdezte miközben meg álltam előtte.-Van más választásom?-kérdeztem, de mindkettőnknek egyértelmű volt a válasz. Nem. Ezzel el is indultunk le a lépcsőn majd a lépcső alján, még a fal takarásában el engedte a kezemet és mutatta kezével az utat. 

Mikor magassarkúm a márvány járólapon koppant, mindenki egy emberként kapta rám, először komor majd elismerő és perverz tekintetét. Mondanom sem kell hogy inkább az utóbbi maradt meg mindenki tekintetében. -Milyen pontosak vagyunk- vigyorgott rám James. - Muszáj volt- hajoltam hozzá közel, mikor oda lépett hozzám- különben egy szál tangában kellett volna ki rángatnod- mondtam majd mielőtt el hajoltam volna gyönyörű szép arcától, karomat meg fogva rántott vissza magához és most ő lepett meg- ha így viselkedsz, mire haza jövünk, már az a tanga sem lesz rajtad- suttogta fülembe majd mielőtt el lépett volna, nyakhajlatomba csókot lehelt, mire rajtam végig futott a libabőr amit egy ezer wattos mosollyal mért végig, aztán belém karolt, és fel tette a mai nap már egyszer el hangzott kérdést- Mehetünk?- nézett rám végig mérve még egyszer- Van más választásom? -játszottam le ugyan azt a mai nap- Nem.- ezzel karon fogva indultunk meg a fekete autóhoz. 

-Hova megyünk?-kérdeztem, amikor James be ült mellém és Paul be ült előre, gondolom ő a sofőr. Mindenre van embere? Csoda hogy még wc papír tartó embere nincs.... bár ki tudja. - Apámhoz-felelte James majd a tájat kezdte szemlélni. Ácsi...furcsán viselkedik.  Vagyis nem tudom. Olyan más, 3 nap alatt így ki ismertem volna? Kétlem. 

-Nagyon elkalandoztál- szólt hozzám rekedtes hangon James, majd felém fordította a fejét, és a kékjeit az enyémbe fúrta, eszméletlen milyen hatással vannak rám azok a gyönyörű jégszín kék szemei, és hogy ennyire fogva tudnak tartani az elejétől fogva.

 -Öhmm...csak gondolkodtam...-nyögtem ki egy elég értelmetlen mondatot, ami nem csak szerintem volt az mert James is és Paul is fel vonta a szemöldökét, és furcsán néztek rám. Inkább el fordítottam a fejem, hogy ne lássák ahogy paradicsommá változom... 

-Az rendben van hogy gondolkodtál. Ezért is kérdeztem hogy min- mondta vigyorogva, és a vissza pillantó tükörből láttam ahogy Paul is vigyorog... szuper. Most már biztos hülyének néznek. 

- Csak hogy mi lehet azokkal akiket ott kellett hagynom miattad- nyögtem ki, mire mindkettőjük arcáról le hervadt a mosoly, én meg igaz magabiztosan, de mégis belülről mardosó szomorúsággal ültem az ülésen, és bámultam a mellettünk el suhanó tájat. 

Az út további részében senki sem szólt egy szót sem, csak a rádió halk muzsikája töltötte be az autó utasterét. Mielőtt meg álltunk volna, Paul bele nézett a vissza pillantó tükörbe, ellenőrizve engem hogy minden rendben van e. Nem értem miért kell ennyire fel fújni a dolgot...csak nem meg ölni visznek estélyi ruhában... Azért ne bízzuk a véletlenre.