I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

39

Éhes vagyok. Még Samantha a reggelimmel készülődik, addig James apja ki vezetett a kertbe. Majd kint elengedte a kezemet és velem szembe fordult, utasító hangnemben. 

-Figyelj! Tudom hogy szereted Jamest, és én sem tudom mi ütött belé mielőtt megkérdezed....de szakítanod kell vele. Nem vicc amit már ő művel, és nem szeretném hogy ez az egész rajtad csattanjon. Erre az egyre kérlek hogy hanyagold őt. -fejezte be a mondani valóját, bele véste a szemeit a szemeimbe és hátat fordítva nekem, fogta magát és be ment a feleségéhez, akinek az arcára egy óvatos puszit nyomva, ott hagyta mint engem. 

Őszintén, akár mennyire is beteg ez a gondolat menetem... én is így akarok meg öregedni valakivel. Per pillanat csak is James az egyetlen olyan férfi az életemben aki szóba jöhet. De....őt valahogy nem tudom elképzelni mint édesapa. Ahogy tartja a kezében a picit...az valahogy nem ő, és gyanítom, hogy soha nem is lesz az. Bár... nem bántás képen de én James édesapját sem tudnám elképzelni mint édes apa, és mint férj....pláne ha a drágalátos fiára ütött.Vagy is pont fordítva... ahh mindegy.  Samatha bele való, próbálta meg nevelni Jamest akár mennyire is nehéz volt neki de nem adta fel... küzdött a fiáért és akár milyen elő ítéletes azért csodálom őt. Én is szeretnék ilyen anya lenni. Mármint nem olyan hogy veréssel tanítom meg a gyereket arra hogy mi a jó és mi a rossz mert ez a szisztéma alapjáraton undorító, de ez az én vélemény egyvelegem.Hanem hogy mindent meg tudjon velem osztani bármi van, és tudjon rám támaszkodni ha úgy van.  Ez mindenkinél más, és az hogy valaki valakivel éppenséggel ebben nem egyezik meg, teljesen rendben van. Ilyenkor kell megbeszélni, hogy miért vagyunk más véleményen, persze ebből nem mindig szín tiszta beszélgetésbe torkollott vélemény kinyilvánítás a vége de kell egy kis vita is hogy tanúsítjuk hogy egyetlen ember sincs aki ilyen téren ugyan olyan. 

Ebbe a kis gondolatgombolyagba keveredtem, amikor Samatha szólt ki a konyha kinyitott kis ablakán. 

-Lili! Ne állj szobrot a fűben a madaraknak hogy szálljanak rád, gyere be mert ki hűl a reggeli.-villantotta meg 1000 wattos mosolyát, ami mintha anyukámat látnám, melegséggel töltött el. Bár anyukám gondolatára kicsit elszomorodtam, de most arra koncentráltam hogy James miért ilyen...tuskó, mondhatni. Vállat rántva hogy lesz ami lesz, elindultam be battyogva a konyhába ahol illatok százai keveredtek a levegőben amitől azon nyomban össze futott a nyál a számban. 

-Hmm de jó illatok...-kezdtem dicsérni amikor  be értem az étkezőben de vagy 20 főre megterített asztal fogadott, 4 vagyis bocsánat, 5 terítékkel. 

-Gyere Lili mert kihűl a reggeli. -mosolygott rám Samantha majd le ülve az asztal főnek megterített teríték mellett foglalt helyet, gondolom James apja ül az asztal főre értelem szerűen. Miután eme állításom be bizonyosodott, kihúzva a csodaszép, sötét, már-már fekete széket Luca mellett, foglaltam el a helyemet.

-Jó étvágyat kívánok mindenkinek! -kezdte Giuseppe a reggeli köszöntést, mire mindenki bólintott-viszonozva a köszöntést- majd neki láttunk enni.

-Ma Luca, meg kérlek rá hogy amíg Lili nálunk vendégeskedik, addig vezesd ma körbe és taníts neki önvédelmet, miután ezzel végeztetek, Lili a házban nyugodtan elfoglalhatja magát, te viszont-emelte mutató újját Lucára- szépen el mész Jameshez és Lilinek a ruhája nagy részét szépen elhozod.

Fejezte be Giuseppe ellent mondást nem tűrő hangon Lucának aki egy félszeg mosollyal a szája sarkában bólintott majd a teáért nyúlt.

-Lili, kedves. -Nyelte le a falaltot Samatha majd fel könyökölve az asztalra, egyenesen össze ragasztotta a szemeit az enyéimmel.

-Igen?- kérdeztem én is le nyelve a falaltot, majd figyelmemet neki szentelve vártam kérdését.

-Veszünk szépen neked olyan ruhákat....hogyha James meg lát a nyálát csorgatva fog utánad futni. -Vigyorgott ördögien.

-De hát nincs nálam pénz. -Szabadkoztam azonnal. Ahogy ismerem Jamest, abból indulok ki az anyukája irányába is. Le merem fogadni hogy nem kevés pénzekért szándékoznak nekem olyan ruhákat venni amikbe James csorgatja utánam a nyálát, már ha már más után nem tette meg. Ezen kijelentésemen csak fel húztam magamat úgyhogy inkább elengedtem.

-Azzal te ne foglalkozz. -mosolygott rám Samatha.

-Rendben...-Simítottam hajamat fülem mögé zavartan. Nem szeretem ha költenek rám.

Még egy darabig még el fogyasztottuk a reggelit, kellemes hangulatban beszélgettünk, majd Luca megszólalt miközben a tányérokat hordtam neki a mosogató gépbe.

-Ezzel végzünk és akkor körbe vezetlek, rendben?- nézett rám aranyosan.

-Rendben!- mosolyogtam vissza rá majd pakoltuk tovább a tányérokat.

(Sziasztok! Meg hoztam ismét a következő részt. Remélem tetszik:)