I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

32.

Lili: 

Reggel rettenetes fej fájásra ébredtem, és a bal vállamat nem is éreztem. El voltak húzva a sötétítő függönyök, klíma enyhén fújta a hideget de még így is melegem volt. Megpróbáltam fel ülni, de hirtelen fájdalom nyílalt a vállamba, és nyögve vissza dőltem a párnák közé. Meg próbálva megint fel akartam ülni, mikor is nyílott az ajtó és egy idős hölgy lépett be rajta, kezében lévő tálcát le ejtette, mikor meg látta mit ügyetlenkedem és sipákolni kezdett.

-Uram isten!! Te leány, mit csinálsz? Jaj istenkém mit fog szólni Russo úrfi mikor meg látja, hogy sebzett vállal mocorogsz?? -fogta fejét, majd fel szedve tálcának maradékát, oda lépve a függönyhöz és szét húzta azokat. 

-Jó reggelt...nem tudom ki maga. De fel szeretnék kelni. -közöltem vele, mire olyan arcot vágott mintha azt mondtam volna hogy meg öltem valakit. 

-Én Anna vagyok. Neked csak Anni néni. -mosolygott rám kedvesen. 

-Én Li...-mutatkoztam volna be, de meg előzött. 

-Lilien, de csak Lili. Tudom, James állandóan rólad mesélt, amíg te pihegtél ebben a hatalmas ágyban. Minden nap napi 3szor bejött, és itt ült az ágyad mellett 1-1 órát.- mosolygott ám, és mélyedett el gondolataiba, mintha csak ő is át élte volna ezeket. 

-Azta... -mondtam. Nem gondoltam volna...nah jó, titkon reméltem hogy így reagál. 

-És mióta vagyok itt?- kérdeztem, össze kapva gondolataimat. 

-2 hónapja....-mondta mire el sápadtam. 

-Tessék??- akadtam ki. Kómában lettem volna?

-Azóta, mióta ágynak estél, James apjáék minden nap jönnek, támogatják a fiút, és Luca is minden nap be jön hozzád. El meséli a napját, és utána vicceket mesél neked, amin persze csak ő röhög, de mindig megmosolyogtat.- nézett rám, őszinte szeretettel. 

Nem tudtam mit reagálni, úgyhogy csak mosolyogtam. Vissza mosolygott, az ősz hajú kedves, aranyos néni, majd ki rángatva magát gondolataiból, fel pattant és mint valami bolha, úgy ugrált körülöttem. 

-Milyen enni valót kérsz? Rántotta? Bundás kenyér? Esetleg főtt étel? -nézett rám csillogó szemekkel, amin csak el nevettem magamat. 

-Köszönöm szépen, de inkább csak annyit szeretnék hogy szóljon Jamesnek és a fiúknak. -mondtam majd vissza dőltem lassan az ágyba, Anni néni segítségével. 

-Rendben kicsi lány, de ne nagyon mocorogj, mert át kell kötni a lassan már be gyógyuló sebeidet. -mondta, mire bólintottam és el is hagyta a szobát. Nem nagyon volt ismerős a szoba, nem emlékszem hogy lenne ilyen szoba a palotába, már ha egyáltalán ott vagyok. 

Még hallottam az idős nő lépteit lent a lépcsőn, valami beszélgetést, mire csend lett, és 2 másod perc múlva rontottak be a fiúk, szó szerint mindenki, mire Luca rám ugrott. Persze csak óvatosan mert be volt kötve a vállam. 

-Sziasztok fiúk!- mosolyogtam rájuk. 

-Édes istenem köszönöm! Köszönöm köszönöm köszönöm!- puszilgatta össze vissza az arcomat Luca, amire csak mindenki nevetett. 

-Luca! Elég máár! -nevettem mire abba hagyta, és be feküdt mellém. James lépett oda hozzám, meg ölelt és egy óvatos puszit nyomott a homlokomra, majd le ült velem szemben lévő fotelbe. A többiek csak meg öleltek, kivéve Igor, mert ő a hajamat is össze kócolta. 

-Igooor! Ne máár!- löktem el a kezét mire nevetve le ült az ágyra. a Többiek is 3-4 méteres távolságon belül helyezkedtek el körülöttem.

-Jó újra mosolyogni látni törpilla!- nézett rám James. Mire a többiek csak bólogattak én meg csak mosolyogtam. 

-Meséljetek, mi volt még nem voltam ébren?- kérdeztem mire Lucának fel csillant a szeme és mesélni kezdett. 

Bent voltak nálam a fiúk vagy 3 órán keresztül, és minden féléről beszélgettünk, el mesélték hogy ki nyírták Elizabeth apját, és a fejét el vitték az oroszoknak, meg persze Elizabeth-et is, így egyességet kötöttek, tehát béke van. Luca, most tanítja az újoncokat, mert James meg erősítette a testőrséget, és a személyzetet is. Plusz kereső kutyákat, és farkasokat is fogtak be, tanítani hogyha bevetésre mennek akkor legyen ki segítsen nekik. Egész este bent volt velem mindenki, ettünk, ittunk, meg hozzám jött az orvos, amit mindenki végig kísért a szemével, no meg persze arról se feledkezzünk meg, hogy mikor a doki meg fogta a vállamat, és fel szisszentem,Luca majdnem neki ugrott az orvosnak, mert hogy eddig nem fájt amikor vizsgált és most hogy-hogy fáj. Mondanom sem kell, hogy mindenki röhögött kivéve Luca. 

Este mikor mindenki el ment le feküdni, James és én maradtunk a szobába. Nagyon sokat mesélt, arról a 2 hónapról amíg úgynevezett "kómában" voltam. Elmesélte, hogy ő hogy élte meg az egészet, miken járt napi, sőt óra szinten a gondolkodása. Milyen érzelmeket váltott ki belőle, mikor Elizabeth apját megölte, Elizabethet meg le adta az oroszoknak. Végre éreztem, hogy mellettem van, és nagyon hiányzott. 

Mikor este le fürdött, át karolva engem persze óvatosan, illatával az orromban aludtam el, biztonság érzettel körülöttem. 

(Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni a részekre, csak el kezdődött az iskola és nem nagyon maradt időm szinte semmire sem!)