I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

_8_

Oda érve a lovardához, telivérek ezrei sorakoztak a boxokban. Gyönyörűek voltak nem tagadás. Volt szerencsém James apjával is találkozni, aki ezt az egészet megrendezte. Mármint az össze jövetelt. Az ő állítása szerint, most van a feleségével a 45. évfordulójuk, és erre az alkalomra jött össze ez a tömérdek ember. James édes apja, már nagyon öreg, ahhoz képest James anyukája nagyon jól tartja magát. Bár az anyukája nem kedvel, de James apukája nagyon aranyos és kedves, mind azok ellenére hogy Szicíliában ő a legnagyobb maffia vezér . Vagy csak a látszat kedvéért. Miközben jártattam a gondolataimat, egy fekete gyönyörű telivér lépett a box ajtajához és dugta ki rajta a fejét, hogy jobban szem ügyre vegyen. Oda sétáltam hozzá, és megsimogattam a homlokát. Minden box szegélyezett volt, és azokon a szegélyeken voltak a lovak nevei, egy arany kis táblán, fekete nyomtatott betűkkel bele vésve. Ez a szépség akit simogattam, Mennydörgésnek hívnak. Nem is csodálom, gyönyörűen csillogó szőre, dús sörénye és kecses tartása is arról árulkodik hogy neki való név, az illetett elnevezés. Épp ki akartam lépni, és el indulni hogy szóljak Jamesnek, amikor egy határozott hang szólított meg.

 - Csak nem eltévedtél? - szólított meg, mire ilyedségemben sikítottam egyet, amire elmosolyodott. - Majdnem mindenki így reagál, aki meg lát engem- mondta majd a boxok fölötti lámpa fénybe kilepett és meg tudtam csodálni egy magas, markáns fiatalembert aki Jamesnek a kiköpött mása volt. 

 - El vitte a cica a nyelved? - kérdezett, majd közelebb lépve hozzám, igazolásom bebizonyosodott. Teljesen úgy néz ki mint James. Talán az izmos felsőtestük, és a hajuk ami különbözik. De ha egymás mellé állítanák őket, össze lehetne keverni. 

 - Nem képzeld, csak magad fajta idiótákkal nem szokásom beszélni-mondtam fel eszmélve az enyhe kábulatból, majd el indultam volna vissza fele, meg keresni Jamest amikor olyat mondott, hogy az állam a padlón koppant.

 - Te vagy a testvérem játéka? - vigyorgott rám, mint valami pszichopata. 

- Mi van? - bukott ki belőlem, nem túl nőiesen.

 - Nem hallottad, amit kérdeztem? - állt még mindig kíváncsian, fürkésző tekintettel. 

- De. Pontosan hallotta, de kurvára nem rád tartozik. - Jelent meg mögöttem James, majd karomnál fogva a hata mögé tolt, de úgy hogy válla mögül ki is  lássak valamit.

 - Mit akarsz tőle Eliot? - kérdezte James, egyre jobban fel húzva magát, meg feszültek így is feszes izmai, és a nyakán szokásosan kidagadt egy ér. Nyugtatás képen el kezdtem simogatni vállát, hogy le nyugodjon, és ne essen neki a saját testvérének.

 - Ugyan már Mi hermano (testvérem), ne veszekedjünk e szép hölgy előtt. - mondta gúnyos vigyorra húzva ajkait. Undorító. James egyre jobban kezdett feldühödni. 

 - Már egyszer el vetted amit akarsz, mit akarsz még? - kérdezte az előttem álló védelmezőm. 

- Ne vádaskodjunk már mi hermano, nem akarok botrányt. Csak meg szerettem volna ismerni a szép hölgyet. - vigyorgott továbbra is.

 - Nem fogod te őt meg ismerni, mert ha meg egyszer a közelébe mész, én küldöm rád az oroszokat. - Mondta most már halál nyugodtan James, látva Eliot el fehéredett, ájulás szélén álló arcát, kézen fogott és el kezdett vezetni vissza fele. Mikor kellő távolságban voltunk a pajtától, rá szóltam. 

- James, engedj már el! Hallod? Nem kell rángatni, tudok magamtól is jönni. - rángattam a kezemet, de mind hiába mert vagy 5-ször erősebb volt nálam. 

- Mit keresett ott veled?? Hmmm? Válaszolj! - vont kérdőre, majd hirtelen le fékezett, én meg a lendületben neki ütköztem a hátának. 

- Ne vonj kérdőre!  Most sem én kerestem őt, csak egy kis nyugalmat akartam, a Russokon távol de ha te el küldesz ott a testvéred! Egyáltalán mikor akartad el mondani, hogy van egy kibaszott testvéred?? - Emeltem meg most már én is a hangomat. El öntött a düh, mindig az van amit ő akar és úgy ahogy ő akarja. 

Fogtam magamat és ki kerülve őt és a pajta ajtajának támaszkodó fivérét, indultam meg az autóhoz avagy a társasághoz, hogy minél távolabb legyek a testvér pártól. 

 Lilen! - ordított utánam amikor ott hagytam miután nem válaszolt, megtorpantam. - Ja, és meg valami, döntsd mar el hogy mi a kibaszott nevem! - mondtam nyugodtan, majd be viharozva az épületbe, Pault kezdtem keresni, hogy tűnjünk el innen minél hamarabb.