I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

#1.#

Lilien: 

Reggel az ébresztőm hangja ébresztett fel csodás álmaimból. A kicsi szobámban a redőnyök kis rései  közt be szűrődik a napfénynek az erőteljes sugarai. Ki nyomom az ébresztőm, fel ülök az ágyban, hétfő van...neki kell állnom reggelit csinálnom Emilinek hogy ő is tudjon enni. Ki mászom az ágyamból, be ágyazok, fel húzom a redőnyt, mire a napnak a reggeli erőteljes sugarai beterítik az egész szobát. Csodás, kivéve ha nézzük azt a tényt hogy megvakultam. Miután ablakot nyitottam, meg kerestem a tegnap el hagyott nyuszis mamuszom, bele lépek és át csoszogok a folyosó végén lévő hatalmas fürdőszobába. 

Lezuhanyzok, a hajamat fel kötöm egy laza kontyba a fejem tetejére, fel veszek egy laza inget egy fekete, térdnél kicsit kivásott nadrággal, parfüm és egy kis szempilla spirál. Kész. Hál' istennek, nincs szükségem kence ficékre mert anyának a természetes szépségét örököltem. Apának a feketés, barna haját de anyának, a hosszú végtagjait, az arcomat, szempilláimat, az alakomat. Sokat köszönhetek mindkettőjüknek, mert ők Amsterdam-ban élnek, mi meg Emilivel itt Szicíliában. Ő nélkülük nem tudtunk volna idáig el jutni. 

Miután végeztem a reggeli rutinommal és a nyuszis mamuszommal be baktatok a konyhába, ablakot nyitok hogy kicsit ki cserélődjön az álott levegő, fel húzom a redőnyt és neki látok a reggelinek. Miután el készítettem a reggelinket, ki veszek egy tányérral, oda csoszogok a kanapéhoz, le dobom magam rá és kapcsolgatok a csatornák közt amíg el nem fogy a reggelim. 

Miután végeztem, el mosogattam, fel öltöztem, hagytam levelet Emilinek, és össze pakoltam az egyetemre, fel veszem a magas szárú boka csizmámat és kocsi kulccsal a kezemben el indulok ki az autóhoz. 

Ferrari. Igazából, nagyon jó autó, de túlságosan is soknak tartottam anyáéktól hogy 23. születés napomra egy ferrarit kaptam. Persze nagyon örültem neki, el is mentünk Emilivel kipróbálni, de bárhol, bármikor le parkolok valahol, nincs olyan ember aki ne törné ki a nyakát csak hogy megnézhesse. És állandóan azzal jönnek hogy biztos milyen sok pénzünk van, nem mondom hogy hülyeségeket beszélnek mert nem keresnek rosszul apáék. Anya szintén orvos mint én, apa meg építész, és befektető. Persze sokat dolgoztam, tanultam hogy vegyek magamnak autót, és pont 23. szüli napomra akartam meg lepni magam vele, de anyáék megelőztek. Az utálóim, mindig azzal jönnek hogy anyuci meg apuci mindent alám rakott. Ami egyáltalán nem igaz. 14 évesen költöztünk Emilivel ide Szicíliába szakközép iskolába. Persze az első 4 évben még mellettünk voltak, meg stb. De mikor betöltöttük a 18-at akkor le vették rólunk a kezüket, azóta kerestük meg magunknak a pénzt a házra, és azóta élünk együtt Emilivel. A lényeg hogy mindenki szinte azt hiszi hogy kő gazdagok vagyunk és anyuci meg apuci milyen bőkezűek. Nem igazán érdekel másnak a véleménye de nem a legjobb hallgatni amiket a fejemhez vágnak még ha ők is tudják hogy nem igaz. De ezzel már nem is igazán érdekel. Út közben be ugrottam a papír írószer boltba venni Emilinek is és magamnak is venni pár cuccot amit rég óta mondogat. 

Miután be értem az egyetemre, be is ültem az órákra amik 8:30-tól 14:30 ig tartottak és még volt egy órás gyakorlat is. Ki merülve ültem be az autóba és indítottam, hogy előbb haza érjek. Út közben egy ketten meg néztek, és le is fotózták az autót amit szépen kérve utasítottam vissza, mire felháborodtak. Alig vártam hogy haza érjek. 

Emiliii!! Meg jöttem!-kiáltottam el magam mire egy blúz és egy fekete szoknya repült felém amit ügyesen ki kerülve vettem az utamat a hisztis, szoba közepén toporzékoló Emili felé aki szokás szerint nem tudott választani a szürke és fekete szoknya között az inghez, amit fél óra múlva fel kell vennünk a munkába. 

-Liliii!!- nyüszített már 3- ára míg én fel vettem a munka ruhámat és a táskámba kezdtem el pakolni. 

-Mondjad! Kész vagyok, mehetünk??-kérdeztem mert tudtam hogy akkor el kezd sietni. 

-MIII?? Már ennyi az idő? Jó mindegy, a fekete szoknya jó lesz, abba úgy is jobb a fenekem.-mondta maga biztosan mire bólintottam és be szambáztam a konyhába el pakolni az ő táskáját is. 

-Emili, kész vagy? 10 perc múlva ott kell lennünk! -kiabáltam a tőlem 15 méterre levő szobában álló lányhoz, mire az ki lépett teljes harci díszbe, és szürke szoknyába. Minek rinyál a véleményemért ha úgy sem fogadja meg a tanácsom? 

-Igen, mehetünk. Össze pakoltál?-kérdezte majd vette a kezébe a kocsi kulcsot és indult meg a bejárati ajtó felé. 

-Szokás szerint- forgattam a szemem.- Nem is tudom mi lenne veled ha én nem lennék- adtam tudtára mire csak egy igaz mosolygással adta tudtomra hogy tényleg igazam van. 

-Egyébként, hogy hogy a szürke mellett döntöttél?-kérdeztem bár feleslegesen mert tudom ha azt mondom hogy a fekete a jó akkor szürkét vesz fel, ha szürkét mondok akkor a fekete a nyerő. Csak én nem vagyok ennyire válogatós? 

-Mert múltkor annak a tetovált srácnak a szürke szoknyám tetszett jobban-kacsintott rám, mire kérdőn néztem rá,aztán meg el nevettük magunkat. Tudni illik hogy Emili 21 éves korában, nagyon nagyon szerelmes volt. Valami Jack-el jött össze aki csak ki használta, el vette ami az övé volt és ott hagyta. Emilit hónapokig ápolnom kellett, hiába mondtam hogy ez lesz belőle, csak a képembe ordította hogy ha olyan nagy szakértő vagyok akkor miért nincs még mindig senkim. Jogos kérdés volt de akkor csak sóhajtottam, és át öleltem mire egy egész éjszakán keresztül sírta ki magát nekem. Azóta meg fogadta hogy az igazit meg fogja várni és addig biztos hogy nem lesz többet neki senkije. Ennek részben örültem, mert abban amilyen állapotban volt, senkinek sem kivánom hogy ilyen állapotba lássa bármelyik szerettét. Viszont részben meg nem, mert általában mindig velem volt, nem volt valaki aki a csajos, mocsok részegre iváson kívül el vitte volna valahova máshova, csak hogy ne mindig velem legyen. Persze nekem soha nem volt teher és ez most sem változott, csak más ha az ember szerelmes és más ha szeretteivel van. Mondom én akinek életében, fiúkhoz annyi köze volt mint papnak a feleségekhez.