I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

30.

James: 

-Igor nyomd azt a kurva gázt!!- üvöltöttem a hátsó ülésről kétségbe esetten, Lilivel az ölembe. Könnyeim teljesen eláztatták arcomat, de cseppet sem érdekelt, tekintettel a helyzetre. 

-Mindjárt otthon vagyunk főnök!- mondta Paul. 

-Hívjátok az orvosokat, nővéreket, mindenkit, hogy mire oda érünk minden kész legyen és tudjanak segíteni rajta!- utasítottam őket elcsukló hangon mire Luca már vette is elő a telefonját. Percenként nézegettem Lili pulzusát, egyre gyengébb volt, remegtem a félelemtől hogy mi lesz ha őt elveszítem. A gondolatát sem bírtam el viselni, simogattam az arcát, amire a kezeimről rá száradt a vér. Hiába volt csapzott, ugyan olyan gyönyörű volt a szememben. Nagyon meg fog fizetni az, aki ezt vele tette.

5 idegtépő perc után be rontottunk az udvarra, ami tele volt orvosokkal. Amint meg állt az autó, ki is nyitották a fiúk az ajtót és már adtam is át Lilit nekik. Mentem utánuk, ahogy rá rakták a fém asztalra, géz, fertőtlenítő minden volt. 

-Csak nem az udvaron akarják megműteni, úgy hogy igyekezzenek már!!- ordítottam rá mindenkire, akik hevesebben kezdtek el kapkodni, mire végül be sikerült vinniük Lilit az egyik szobába, ahol a sebész Philip már készen várta, hogy megmentse a szerelmem életét. 

-Uram, kint kell maradnia!- mondta a nővér majd kezével hátrébb tolva, be csukta előttem a szobám ajtaját. Csak percekig álltam az ajtó előtt, és bámultam a fa lapot, remélve hogy Lili lép ki rajta egészségesen és a nyakamba ugrik, mondván hogy mennyire hiányoztam neki. De sajnos nem így történt. 

-James... gyere, mosakodj meg!- szólt óvatosan Kevin, majd üveges és üres tekintettel mentem mellette, be a fürdőbe. Le ültetett a kád szélére, majd egy kis tálba engedve vizet, kezdte le mosni a száradt vért az arcomról, kezeimről. 

-Mi lesz...ha..- nem bírtam ki mondani a mondatot, hangom elcsuklott és szemeim megteltek könnyel. Mellkasomban szorító érzés uralkodott el, ami csaknem meg fujtott. 

-Nem lesz semmi baj! Ne így fogd fel! Lilinél erősebb nőt, még nem láttam. Ne ezzel törődj, hanem azzal, hogyha felébred mellette legyél és támogasd, hogy meg tudjatok mindent beszélni. -csavarta ki a véres törölközőt a tálba, majd rám nézett. 

-Csinálok vacsorát!-sóhajtott majd fel állva, csendben elhagyta a fürdő szobát. Bele nézve a tükörben elgondolkodtam, vajon ki vagyok én? Egy gyilkos, egy szívtelen maffia vezető. Védenem kellett volna őt, nem pedig el löknöm magamtól. Én tehetek róla, nem hagyhattam volna egyedül. Nem lett volna szabad eljönnöm, amikor tudhattam volna hogy csapda. Annyira fel húztam magamat azon, amin gondolkodtam hogy mérgemben bele ütöttem a tükörbe, ami milliónyi darabra tört, majd a fürdő szoba ajtót be csapva magam után távoztam. 

Lent a konyhában, ott volt mindenki. Emili, Kevin, Paul, Igor, Luca, Apa, Anya. Mindenki sajnálkozó tekintettel nézett rám. Utálom ha sajnálnak, az olyan mintha azt sugallnák vele, hogy én maradtam alul. Pedig ennek még közel sincs vége! 

-Anya, apa...Emili- néztem rájuk. Emili ha nem 40 féleképpen ölt meg a szemével, ebben a pár percben, akkor egyszer sem. Látszott rajta, hogy nagyon nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne essen nekem, de meg értem. Ki vannak sírva a szemei, haja még így is gondozott, ápolt, bőrére sincsen panasz. Apám, csak nézett, megszólalni vagy nem akart, vagy nem tudott. Anyám, meg szerintem örül hogy Lili majdnem meghalt mert ő mindig is Elizabeth-et szánta mellém. 

-Fiam! Nem a te hibád, Lili erős nő, fel fog épülni!- tette kezeit vállamra apám, majd ölelésbe vont. Évek óta nem volt rá példa, hogy mások előtt így ki mutatta volna, fia iránti érzelmeit. Anyám még mindig egy szót sem szólt. El indultam a konyhába, kávét csinálni mindenkinek, amikor is utánam jött. 

-James....- nézett rám. Neki háttal álltam, ügyködve a pulton, de még így is éreztem magamon, megvető, ám de büszke tekintetét. 

-Mond..- fordultam vele szembe, míg főtt az első adag fekete kávé. 

-Ez a lány, nem hozzád való, nézd meg! Csak bajba sodor téged! Nem ő kell neked!- mondta parancsolóan, ám de még is halkan, hogy apám meg ne hallja, és ő legyen a rossz. 

-Ő sodor bajba engem? Tudod egyáltalán ki rabolta el? A drága Elizabeth-ed akit annyira imádsz! Nekem Lili az életet jelenti, a boldogságot! Mellette érzem azt, hogy élek! És ha neked ez nem tetszik, amiben igazam van, tudod merre van az ajtó!- emeltem meg a hangomat. Apám jelent meg anyám mögött, de úgy hogy anyám ne tudja hogy ott van. Anyám csak nézett rám, nem akarta el hinni amiket mondok. Nem tudja, hogy mi történt köztünk. 

-Anya, tudod miért utálom ennyire Elizabeth-et?- kérdeztem, mire lesütötte a szemét. Fogalma sincs róla. 

-Nem, nem tudom. - ült a pulthoz. 

-Nem csak azért mondta le Elizabeth az esküvőt, egy nappal előtte, mert meggondolta magát. Nem! Ilyenről szó sincs, hanem mert lefeküdt a bátyámmal! Mindkettőnkbe bele szeretett. De a bátyám elcsavarta a fejét, és pénzt ígért neki, a részemet ígérte Elizabeth-nek, amiről még apa sem tudott. Hát ezért utálom, ellenem fordított téged, és te hittél az első szavától az utolsóig. -néztem rá, most én megvetően. Apa is meglepődött, rá volt írva az arcára. Anya meg szólalni sem tudott. Szemei megteltek könnyel, kezeit oda rakta szája elé. 

-James...kisfiam! Ne haragudj rám. Tudnom kellett volna, hogy valamit tervez, de annyira mérges voltam mikor azt mondta hogy le mondtad az esküvőt, hogy egy szavadat sem hittem el!- nézett rám. Ácsi! Elizabeth anyámnak azt mondta, hogy én mondtam le az esküvőt?

-Neked azt mondta, hogy én mondtam le az esküvőt?- kerekedtek ki a szemeim. 

-Mindkettőnknek azt mondta.- jött be apám, és ült le anya mellé. 

-De hát miért?- kérdeztem apát, hátha Eurélió neki elmondta. 

-Azért, mert a bátyád pénzt ígért Elizabeth-nek, amit persze el is fogadott, de cserébe a bátyád azt kérte Elizabeth-től, hogy mindenkinek téged állítson be rossznak, és hogy anyádat meg tudja nyerni.- nézett maga elé apa, mire anya akkora pofont lehúzott neki, hogy még én is meglepődtem. 

-Te képes voltál évekig hagyni, hogy a fiam ellen forduljak???- kelt ki magából az anyám. 

-Muszáj volt hagynom, Eurélió megfenyegetett hogy meg öli a családomat ha bármiről szólok nektek!- mondta kétségbe esetten apa.

-Szóval, a bátyám, Eurélió, és Elizabet össze játszottak?- kérdeztem. 

-Nagyon úgy tűnik.- mondta apa.

-Ne haragudj fiam hogy nem hittem neked! Többet nem fordul elő, és majd Lilivel is szeretnék beszélni ha felébredt!- mosolygott anya. 

-Először had beszéljen vele a fiúnk, szerintem van mit megbeszélniük- nézett rám sejtelmesen apa, mire anya hisztiben tört ki. 

-Mi az amiről nem tudok??- nézett ránk. 

-Apa! Ez a te feladatod!- mosolyogtam rá, majd el hagyva a konyhát tálaltam a fekete gőzölgő folyadékot. 

( Sziasztok! Remélem tetszik eddig a sorozat! ÉS ÚRISTEN MÁR 8 EZREN OLVASSÁTOK A KÖNYVEMET!!! Rettentően hálás vagyok, ezért cserébe, újabb és újabb részekkel látlak el titeket még a hétvégén!!)