I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

11:)

Miután meg ittam a kávét, be raktam a mosogatóba, és el indultam fel az emeletre fel öltözni. Épp sétáltam a folyosón, és el bambulhattam rendesen mert neki mentem egy lánynak. Szőke haja egy gubancban állt a feje tetejére, sminkje el volt folyva, fehér blúza szakadtan tapadt homokóra alakjára. Szemei kisírva, arca fel duzzadva. 

- Jaj, ne haragudj, el bambultam. -mondtam mire rám emelte már már feketében úszó íriszeit, és kezeit ökölbe szorítva lépett felém egy lépést, vele egy időben pedig én léptem egyet hátra.

 -Tudok segíteni?- kérdeztem miközben torkomban gombóc keletkezett, és el uralkodott rajtam a félelem.

 -Te vagy az?- tette fel értelmetlen kérdését, miközben egyre feljebb emelte hangszintjét. 

-Ki?- kérdeztem és most már még egyet hátráltam, ki ez a lány? 

- Hol van?- kérdezte egyre dühösebben.

 -Jamest keresed?- próbáltam puhatolózni.

 - Igen!! Szerinted kit keresnék ha nem őt??- ordította teli torokból, mire egy hangos lövés, és a szöszi a márvány járólapon helyezkedett el, beterítve piros folyadékkal a márvány lapokat. Fel sem fogtam mi történt. Luca lépett mellém, kezében a pisztollyal amivel egykor James toppant be a szobába. Szólítgatott Luca de a fülemben pumpáló vér miatt, csak tompítva hallottam ahogy szólongat. Már a vállaimat is el kezdte rázni, de én csak a földön fekvő szőke lányra koncentráltam, akit most állt körbe három testőr. Luca kiabált Jamesnek aki a fiú hangjára másodperceken belül lent is volt. 

-Mi az isten történt itt???- fújtatott James, kérdezve a mellettem álló srácot. 

- Arra jöttünk be a srácokkal, hogy Amy üvöltözik Lilivel és téged keresett, meg indult Lili felé, én meg...lelőttem- mondta majd mindketten rám néztek, én mint valami szenilis, még mindig Amy-t bámultam. Honnan tudja hogy ki James? És hogy jutott be? És miért néz ki úgy ahogy ki néz? Tettem fel magamban sorra a kérdéseket, de úgy érzem, egyikre sem fogok választ kapni.

- És miért Lili szeme láttára kellett lelőnöd? - lépett közelebb Lucához, de akkor is hallottam. -És mi lesz ha sokkot kapott?- kérdezte James majd Lucát a gallérjánál fogva emelte fel. 

-MI VAN HA SOKKOT KAPOTT?? ESZEDNÉL VAGY TE IDIÓTA?!!??- ordította James, szegény srác képébe aki meg sem lepődött. Tudta hogy nem bántja James. Tudta, hogy miattam olyan amilyen, mégsem lepte meg. Engem viszont, nagyon meg lepett. Miért kellene neki egy olyan lány, mint amilyen én vagyok? Miért pont én? Pörögtek és pörögtek a gondolataim, de dűlőre nem jutottam. Akaratomon kívül szólaltam meg, még saját magamat is sikerült meglepnem.

- Ki volt ő?- kérdeztem bár igaz suttogva, mégis a két fiú között míg pörögtek a gondolataim, csönd uralkodott. És ezt a csöndet az én kérdésem törte ketté. 

- Lili...ő...- kezdte volna Luca, de nem hagytam hogy megint elintézzék egy "nem érdekes" szöveggel. 

- Azt kérdeztem, hogy ki volt ő!- emeltem fel a hangomat, le véve szemeimet a még mindig földön fekvő, lányról. 

- Lili, mindent el mondok, de nem most!- ejtette ki James a szavakat, amik nekem fel értek egy atomrobbanással. 

- Nem, nem nem nem! Nincs ilyen hogy most nem jó, most nem ér rá, nem érdekes és társai. Ameddig én is ebbe a kurva börtönbe vagyok zárva- mondtam de mondandóm közben James szólásra nyitotta volna száját, de fel téve kezem jeleztem hogy még nem fejeztem be 

-már pedig be vagyok zárva, addig nekem is jogom van tudni hogy mi történik!!! Most öltetek meg a szemem láttára egy lányt! És még van pofátok a szemembe mondani hogy "ne most Lili??"- kérdeztem, nevetve miközben két fiú kitágult pupillákkal meredt rám. Erre szerintem ők sem számítottak. - Undorítóak vagytok! Undorítóak! -kezdtem megint mire Luca el kapta hadonászó kezemet, mit sem sejtve arról hogy nem hagyom hogy le fogjon, így ki tépve kezemet a szorításából még dühösebb lettem. - AZT KÉRDEZTEM KI VOLT EZ A SZERENCSÉTLEN LÁNY!!!!- keltem ki magamból teljesen, látva kitörésem Luca inkább hátrált James pedig ellenkezőleg elém lépett és a szavait arcomba köpve adta tudtomra mondandóját.

- A volt csajom- mondta mintha csak azt mondta volna hogy szép az ég. Szívem ki hagyott egy ütemet és amikor könnyes szemekkel rá néztem, valami neki is le esett. El kezdtem hátrálni, közben mantráztam neki hogy utálom de nem igen hatotta meg,  szívem torkomban dobogott, fülemben vér lüktetett. Tompán hallottam mindent. Hallottam hogy szólongat de nem figyeltem rá. Kapott a kezem után de ki rántottam kezei közül. Mindent le lassítva láttam. Luca az ajtó felé fordul ahol egy ősz hajú idős férfi lép be, gondolom James apja, aki annyit lát hogy egy barna  hajú lány épp lökdösi el magától a fiát, könny áztatta arccal üvöltözik vele hogy hagyja békén miközben a fia könyörgő arccal nyúl a lány után és a nevét mantrázza. Meg fordulva kezdtem rohanni fel felé a lépcsőn, nem érdekelt hogy talpam alatt csattog a járó lap és James lohol utánam nevemet kiabálva. Könnyeimnek utat törve, törtem be a szobába ami épp a legközelebb volt és csaptam rá az ajtót majd kulcsot bent hagyva fordítottam a kis fém darabot a zárban hogy ne tudjon be jönni. 

Fél óra múlva meg szűnt a dörömbölés. Semmi mást nem hallottam csak a mellkasomból kitörő szívemet, szapora lélegzetemet és a fejemben tomboló káoszt. Ha nem felelek meg neki akkor engem is ilyen hideg vérrel le lő? Én is úgy fogok ott feküdni a hideg márvány járó lapon mint Amy? Már a puszta gondolattól el eredtek megint könnyeim. Amy is szerelmes lett volna Jamesbe? Több mint valószínű. Nem akarok szerelmes lenni belé, nem nem. Nem lehet. Nem engedhetem meg magamnak hogy én is úgy járjak mint az a szegény lány ott lent. 

Egész nap bent gubbasztottam a szobába. James 8-szor Luca pedig 11-szer jött a szobához amiben épp bent voltam és beszéltek hozzám. A bocsánatkérésük már a könyökömön jött ki. Elegem volt belőlük, elegem volt hogy egy hete itt vagyok de már el nyelt a tudatlanság és hogy úgy kezelnek mintha egy buta liba lennék és nem értenék semmit. Jamest pedig akár hányszor meghallottam a hófehér ajtó mögül, egyszerre képen is töröltem volna, viszont a nyakába is ugrottam volna hogy mesélje el mi ez az egész. Vigasztaljon meg hogy ez csak egy rossz rémálom. Tudom hogy nem helyes ilyeneken jártatni az eszemet, de egyszerűen nem tudtam el szakadni a gondolattól hogy mit csinált volna velem ha én lettem volna Amy. 

Reggel hét órától, amikortól volt az eset, attól fogva egészen két teljes hétig be voltam zárkózva a szobába. James minden reggel, délben, és  este is  hozott fel nekem ételt, és le rakva az ajtó elé nem zaklatott, nem beszélt hozzám, csak minden másnap meg kérdezte hogy élek-e még és hogy jól vagyok-e. Nem válaszoltam, fölöslegesen válaszoltam volna hiszen el fogyott az étel és ezt annak tudta be hogy még élek. Nem volt étvágyam, mióta Amy-t a földön fekve vérben ázva láttam, bele égett az agyamba és hányingerem van minden percben. Rémálmaim vannak. És éjszaka szoktam beszélni Amy-vel.  Vagyis hozzá. Honnan tudom? Egy hete Luca, jött az ajtóhoz, le ült elé és el mesélte hogy az ő szobája ez a szoba mellet szobából nyílik egy fürdő szoba, és fel öltözve egy fekete combközépig érő pólót és egy rövid nadrágot húztam magamra.  Minden nap, egyre jobban vagyok, igaz hogy nagyon hiányzik hogy ki menjek az udvarra, de a nyitott hatalmas ablakok is megteszik. A szobába elfoglaltság képen vagy filmet nézek vagy könyvet olvasok. Amihez kedvem van. 

Épp éjfélt ütött az óra amikor James ült le az ajtóm elé. Nem hallhatta hogy ébren vagyok mert olvastam és csak a sarokban elhelyezkedő  kis olvasó lámpa nyújtott elegendő fényt ahhoz hogy lássam a sorokat. Nem tudom hogy minden este ezt csinálta- e de most le ült az ajtó elé és spanyolul beszélni kezdett. Gondolom azért spanyolul mert csak mi ketten és az őrök értenek spanyolul. 

-Sé que estás durmiendo...Sé que me tienes miedo y sé que quieres huir. Pero por favor no lo hagas, sé que solo llevas aquí un mes y lo que viste hace 2 semanas es  impactane.  Pero no quiero que te quedes aquí. Trajiste luz a mi gris cotidianidad y me ensenaste a sentirla. Muchas gracias por ayudarme. Voy a corresponder. ( Tudom hogy alszol... tudom hogy félsz tőlem és tudom azt is hogy el akarsz szökni. De kérlek ne tedd, tudom hogy még csak egy hónapja vagy itt, és amit 2 hete láttál az sokkolt. De nem szeretném hogy itt hagyj. Te hoztál fényt a szürke hétköznapjaimba, és te tanítottál meg érezni. Köszönöm szépen hogy segítettél rajtam. Viszonozni fogom.)

Mikor végig mondta már patakokban folytak a könnyeim. Szívem szerint ki rohantam volna az ajtón és nyakába ugrottam volna. De ehelyett csak meg vártam míg el megy a szoba elől és párnámra  hajtva fejem aludtam el.