I HATE YOU! (BEFEJEZETT)

17

Lilien:

Délután, mikor már kellően kiéheztettem magamat, be mentem szilárd étel után kutatni. Igazából már annyi időt voltam kint hogy mindegy volt, hogy milyen kaja csak valami kerüljön a gyomromba. 

Be mentem, vissza a folyosón, balra, majd jobbra és a kis kanyar....ami nem volt ott, helyette egy bordó borítású, ajtó, amire "James Russo" neve ékeskedett. Tudtam hogy nem kellene be menni oda, már ha egyáltalán nyitva van, de megölt a kíváncsiság. 

Épp nyúltam volna a kilincshez amikor valaki nehéz lépései verték fel a folyosót. El kaptam a kilincstől a kezemet és elindultam valamerre, remélhetőleg a konyha után. 

-Hát te?- jött felém egy nagyon ismerős hang. Megfordultam és még az első napomon, a takarító néni állt mögöttem, kezében egy halom ruhával. 

-Jó napot, én igazából a konyhát keresem mert reggel óta nem ettem semmit...-kezdtem mire kikerekedtek szemei, le dobta a ruhás kosarat és mint egy nagy mama kezdett regélni. 

-Te lány! Hogy hogy nem ettél? Mi az istent csináltál eddig? Na most szépen jössz, és kapsz ételt mert még a végén itt elájulsz nekem!- fogta kézre a csuklómat, meleg tenyerével majd húzni kezdett egy egészen másik irányba...szóval hogy erre kellett volna jönnöm. Értem. 

Épp ki értünk a konyhába amikor nyílt az ajtó és Kevin jött be rajta. 

-Áh! Líz, szia!- köszönt a néninek, majd rám emelte a tekintetét. Végig nézett rajtam majd elmosolyodott. 

-Szia, gondolom te vagy Lili.-kezdett társalogni

-Lilien!- vágtam közbe

-Lilien, James nem tudod merre van?- kérdezett rá. Honnan kéne tudnom?

-Hol van Emili?- tértem ki kérdése elől egy kérdéssel. 

-A házamban. -mondta majd lépett egyet felém

-Nem tudom hol van a drága barátod, reggel óta nem láttam, és jobb is.- mormogtam a végét el harapva. 

-Miért?

-Mit miért?-kérdeztem rá azonnal. Líz csak sürgött-forgott a konyhában, ügyet sem vetve ránk. 

-Miért jobb,hogy reggel óta nem láttad?- kérdezett vissza. De jó hallásuk van...

-Mert.- tettem magam előtt keresztbe a kezeimet,megmakacsolva magamat. 

-Miért?- sóhajtott egyet. 

-Mégis miért érdekel téged ez ennyire?- kérdeztem megint vissza a kérdése elől kibújva. 

-Te miért vagy ennyire makacs?- húzta fel szemöldökét. 

-Mert ilyen a természetem?- néztem rá bambán. 

-Ahh! Mindegy, Líz! Nem tudod merre van James?- fordult, a még mindig konyhában sürgő-forgó, nekem ételt készítő idős hölgy felé, aki az emelet felé bólintott a fejével. 

-Mióta Lilivel össze vesztek, azóta nem is láttam.- mondta egy kis mosoly kíséretében. 

-Értem. Köszönöm! Neked meg jó étvágyat, Líz érti a dolgát. -mosolygott rám kedvesen majd lépteit lépcső felé vette. Ő legalább tud mosolyogni.  

Miután megettem a már késői ebédemet, ami nem mellesleg isteni volt, meg köszönve Líznek, indultam fel az emeletre ismét körül nézni. Épp mentem a szobám felé a folyosón, amikor hangos beszéd foszlányok jöttek egy barna ajtó mögül. Hiába nem az én dolgom, kíváncsiságom mint mindig, most is előnyben részesült, így halkan az ajtóhoz osonva csíptem el egykét beszédfoszlányt. 

-Még is mikor akartad el mondani?- jött az ideges kérdés, Kevintől. 

-Mit? Hogy kezdek egyre jobban bele szeretni?- tette fel kérdését James. 

-A kurva életbe is már!- kiabálta el magát majd papírok söpredéke az asztalról a parkettára zuhant szét szóródva, gondolom az asztalról, és valami, vagy bögre vagy pohár csapódott a falnak. Szívem kihagyott egy ütemet, kezemen égnek álltak a pihék, és légzésem még egy maraton futóét is megirigyelte volna. Szerelmes belém...

El indultam vissza a szobámba, mielőtt még kiront azon az ajtón,és egy ijedt, összezavarodott, érzései elől menekülő, zihált lányt talált volna az ajtaja előtt. Be érve a szobámba, be csaptam az ajtómat, kulcsra zártam, majd le dőlve az ágyra, elárasztottak a gondolataim. Kezd egyre jobban belém szeretni. Egyáltalán lehetséges ez? És ha igen, hogyan? Hisz csak másfél hónapja vagyok itt. Nem tudom hogy én mit érzek iránta, amikor a közelemben van egekbe szökik a pulzusom, a levegővételem szapora, égnek állnak a pihék a hátamon amikor fel emeli a hangját, imádom azt a kis fél mosolyt az arcán és utálom hogy mindig irányítani akar. Lehet hogy én is kezdem kezdem megszeretni?... 

-Lili! Hahó...ébren vagy még?- kérdezte gondolataim főszereplője. Oda lépkedtem az ajtóhoz, elfordítottam a kulcsot, majd lassan kinyitottam az ajtót. 

-Igen..-mondtam fel nézve rá. Fehér ingujja fel volt tűrve könyökéig, farmernadrág ékeskedett még rajta, és mezítláb volt. 

-Bejöhetek?- kérdezte szinte már könyörögve. Ha most beengedem, nem tudok tisztán gondolkodni, mentás, férfias illata bódító, szó szerint. Szemeivel meg olyanokra képes hogy a gondolatától elpirulok. Ennek ellenére csak a válaszom annyi: 

-Gyere. - nyitottam ki jobban az ajtót, hogy beférjen rajta. Mellettem el lépve, kezét végig simította alhasamon, mire pillangók ezrei járták körbe a területet. Perzselt a bőröm ott, ahol hozzám ért. 

Miután becsuktam utána az ajtót, le ültem az ágyra, ő velem szembe a kanapéra, és csak nézett. Tekintete be járta arcom minden egyes négyzet centiméterét. Szemei számra tévedtek mire úgy éreztem hogy cserepes lett, így benedvesítettem. 

-Ne csináld...-mormogta, ajkaim igézése közben. 

-Mégis...micsodát?- kezdtem zavarba jönni, már csak a tekintetétől fülig pirultam. 

-Azt hogy nyalogatod az ajkaidat, és beleharapsz. Iszonyat beindító...-nézett szemeimbe mire meg mukkani se tudtam. 

-Miért....miért jöttél?- gyűrtem a takarómat az ölembe, ezzel eltakarva, pizsama póló alól kilógó hasam kis részét. 

-Mert nem tudok tőled elszakadni. -adott konkrét választ a kérdésemre. Lefagytam. Olyan lehettem körül belül mint egy rák, de az sem érdekelt. Basszus Lilien, hányszor kelljen szerelmet valljon neked? 

-Holnap, el jönnél velem valahova?- kérdezett rá, megtörve a kínos csendet. 

-Hova?- tudnom kéne, csak a ruha miatt...

-Meglepetés, de kényelmesen öltözz. Nem kell kiöltözni.- mosolygott. Ezután fel állt, oda lépett elém, fel kellett rá néznem, még állva is, nem csak ülve. Lehajolt, majd a szám mellé közvetlen egy puszit nyomott, és elhagyta a szobát. Randizni megyek egy maffia vezérrel...randevúm lesz! Pillangók ezrei lepték el hasamat az izgatottságra, és csak vigyorogni tudtam. Bele néztem a tükörbe, kezdem be ismerni magamnak....én lehet szerelmes vagyok James Russoba!

( Sziasztok! Remélem eddig tetszik, sajnálom még egyszer hogy így rakom ki, egy két nap várakozással. Úgy terveztem hogy az egészet egybe, de a kíváncsiság felül kerekedett rajtam, hogy mit fogtok hozzá szólni. )