Through the dark

22.rész

-Hé, nézd!-lökött meg a könyökével Josh.

Az ebédlőben ültünk, amikor a fiú felfigyelt arra, hogy Anna sírva rohan át a termen, miközben Harry utána megy.

-Szerintem szakítottak.-mondtam, és erre az egy mondatomra nem csak Josh figyelt fel, hanem más is.

Naomi rögtön a barátnőire nézett, és mosolyogni kezdett.

-Mindjárt jövök!-néztem Joshra aki csak bólintott.

Felkaptam a táskámat, és Harryék után mentem. Nagy léptekkel vágtam át a termen egészen a lépcsőkig, ahol szinte teljes volt a némaság. Egyedül Anna szipogását hallottam. Elbújtam a sarokba, ugyanis nem akartam bezavarni, de pokolian kíváncsi voltam.

-Sajnálom...-mondta végül Harry.

-Van valaki más, igaz?-kérdezte a nő, mire a gyomrom görcsbe rándult. Én voltam az a valaki más...

-Anna, nem erről van szó! Én csak...

-Ó ugyan már! Ne hazudj nekem! Reggel láttam a hátadat, tele van karmolás nyomokkal.

Lefagytam. Attól féltem, hogy valahogy összeköti Harry hátát a nyakammal, és akkor nekünk végünk.

-Rendben, beismerem!-mondta Harry.- Tegnap este miután hazaértünk a vásárlásból egyedül hagytam Chloet, és elmentem kocsmázni. Leittam magam, és lefeküdtem valakivel. Ezért sem jöttem be reggel az első órára, mert másnapos vagyok.

Harry meglepően jól hazudik, bár ez már feltűnt...

-Akkor ennyi?-kérdezte Anna- Kidobsz?

-Te jobbat érdemelsz...

-Ó kérlek!-szakította félbe. -Túl sokan mondták már ezt nekem! De mindegy, úgy tűnik hozzá kell szoknom.

A nő ezután elviharzott, legalábbis a hangokból úgy tűnt, ezért előbújtam. Harry csak nézte ahogy Anna eltűnik a folyosón, majd megfordult és kissé megugrott amikor észrevett.

-Régóta állsz ott?-kérdezte.

-Bocsánat, csak kíváncsi voltam...

-Nem baj, úgyis te vagy jelenleg az, akire a legnagyobb szükségem van!-mondta majd felém lépett és egy szoros ölelésbe vont.

***

-Hmm... Nincs kedved ma pizzázni?-kérdeztem Harryt a nyitott hűtő előtt állva.

-Én inkább mást kívánok...-ölelt át hátulról és puszilgatni kezdte a nyakamat, mire én mosolyogva a szememet forgattam.

-Csak nem nem tudsz betelni velem?-fordultam meg az ölelésében.

-Ha tudnád, hogy mennyit vártam erre!-tűrt ki egy tincset az arcomból.

Mosolyogva figyeltem a mozdulatot, majd amint szemeibe néztem bevillant valami.

-A kurva életbe!-kiáltottam fel.

-Mi az, mi a baj?-kérdezte ijedten a göndörke.

-Harry, mi tegnap... Mi... Nem használtunk gumit...

A férfi egy pillanatra elgondolkodott.

-Nyugodj meg, vigyáztam!

Bár Harry teljes nyugodtsággal a hangjában mondta ezt, a tekintetében volt valami, ami az ellenkezőjéről árulkodott.

Kibújtam a karjai közül, becsuktam a hűtő ajtót és leültem a kanapéra. Furán éreztem magam, mármint ismét egy olyan szituációba keveredtem Harryvel, ahol az agyam A-t mond, a szívem viszont B-t. Fura volt belegondolni, hogy még csak pár órája szakított Annaval, de máris olyan benyomást áraszt magából, mintha rég túllépett volna rajta, vagy mintha sosem lett volna együtt a nővel. Néha megrémít hogy a férfi milyen jól tudja titkolni a valódi érzéseit. Mármint, honnan kellett volna így tudnom, hogy mi az amit tényleg teljesen tiszta szívből mond, és mi az amit esetleg csak a taktikázása miatt.

-Min gondolkozol ennyire erősen?-ült le mellém.

-Tudod, még sosem beszéltünk így nyíltan arról, amikor nálunk dolgoztál...

Láttam Harryn, hogy nem erre számított, viszont mintha egy kis része tudta volna, hogy még fel fog jönni kettőnk között a téma és nem úszhatja meg.

-Mit szeretnél tudni?-szegezte nekem a kérdést.

-Mindent.

________________________________
~2023.02.12.