Through the dark

21.rész

Ujjaimmal finoman simítottam végig a mellettem fekvő férfi mellkasán. Tettemre reakcióként csak hümmögést kaptam, ami megmosolyogtatott. Kinyitottam a szemeimet, és végignéztem a szobán. Az ablakon a nap fénycsóvái sütöttek be, így megvilágítva a szobát. Fejemet oldalra döntöttem, így teljes rálátást kapva Harry csupasz testére.

-Olyan vagy mint egy angyal...-suttogta.

Elpirultam.

-Ahogy a hajad szétterül a párnán, és azok a szemek! Istenem azok a csillogó kék szemeid de gyönyörűek!

Széles mosolyra húzta ajkait, én pedig annyira zavarba jöttem, hogy fejemre húztam a takarót. A férfi egy mozdulattal lerántotta rólam az anyagot és felém hajolt. Már majdnem megcsókolt, amikor valaki szinte rátenyerelt a csengőre.

-Hát ez?-kérdeztem, mire a férfi teljesen lesápadt.

-Anna...

A nő neve hallatán összeszorult a gyomrom. Nem akartam rákérdezni, mert féltem a választól, hogy most mégis mi van közöttük és főleg közöttünk. A forró kását kerülgetve csak annyit mondtam, hogy Ó! Majd felkeltem és elkezdtem felszedegetni a ruháimat a földről, amiket az éjszaka folyamán hagytam ott.

-Ams, én...

Nem folytatta. Vártam hogy mond még valamit, de semmi nem jött ki a száján.

-Semmi baj Harry. Bonyolult a szitu, át kell gondolnod. Megértem!-rántottam meg a vállaimat és egy kamu mosolyt erőltettem magamra.- Inkább engedd be a barátnődet...-mondtam, majd szinte átrohantam a fürdőbe.

A ruháimat bedobtam a szennyestartóba, majd beültem a kádba és elkezdtem engedni magamra a vizet. Hátradőltem, és hatalmasat sóhajtottam. Egymás után úsztak a szemeim elé az emlékképek a Harryvel töltött éjszakáról. A forró érintése a bőrömön... Az ajkai az én ajkaimon... Még mindig megborzongok ha rágondolok arra az érzésre amit éreztem vele.
De most mégsem velem van. Nem kérhetem tőle, hogy csak úgy dobja ki Annat. Hiába, hogy ez lenne a logikus, vagy a helyes, már ha erre a helyzetre alapból rá lehet mondani hogy helyes vagy logikus lenne. A lényeg, hogy ezt a döntést neki kell meghoznia és nem nekem.

Fél órával később vizes hajjal egy szál köntösben mentem le a konyhába, és bár nagyon reménykedtem benne hogy csak a férfit találom ott, sajnos volt még vele valaki.

-Jó reggelt! Hogyhogy nem vagy suliban?-kérdezte mosolyogva Anna.

-Nincs első három órám.-válaszoltam.

A nő megállás nélkül folytatta a mesélést a férfinak, az isten se tudja miről, de láttam Harryn, hogy eléggé frusztrálja őt, hogy egyszerűen nem jut szóhoz.

-És aztán...-vett levegőt, majd felém fordult és teljesen kikerekedtek a szemei. -Chloe! Neked ki van szívva a nyakad?!-kérdezte.

Ijedten a nyakamhoz kaptam, ami tény hogy fájdogált kicsit, de nem tudtam, hogy mitől, pontosabban mostanáig nem tudtam...

-Ezt Josh csinálta, igaz?-nézett rám, mire belőlem majdnem kitört a nevetés.

-Josh? Dehát ő me...

Nem fejeztem be a mondatot, ugyanis Harry eszeveszettül kezdett el mutogatni Anna mögött, hogy ki ne mondjam amit akarok.

-Ő meglehetősen konzervatív ahhoz, hogy ilyet csináljon.-javítottam ki magam, és én sem hittem el, hogy ez volt a legjobb amit ki tudtam magamból hozni.- Biztos magával ragadta őt a pillanat heve.

Még mindig nem hittem el, hogy a nőnek ennyi idő után sem tűnt fel, hogy nem hogy nem alkotunk egy párt a fiúval, de ő egyetlen lánnyal sem csinálna semmi olyat.

-Mennem kell, fél óra múlva kezdődik az első órám!-nézett a telefonjára Anna.

Nyomott egy puszit Harry arcára, majd elviharzott.

-Szóval...-kezdtem bele- nem szakítottatok?-kérdeztem, de a göndörke nem válaszolt, csak tátogott.-Asszem lassan nekem is indulnom kéne!-mondtam majd felrohantam a lépcsőn hajat szárítani, így rejteni el azt a hatalmas csalódást, ami kiült az arcomra.

____________________________________
~2023. 01. 26.